Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

21 Ferdinánd király által a klérus sürgetése folytán száműzettek s Beszterczebányán nyertek alkalmazást. A plébániai hivatal ellátása Manko Márton plébánosra lett bizva, tót prédikátor Platzko Jakab volt, s mellette mint káplán Csmel Gergely működött. Ferdinánd király és Oláh Miklós érsek miután látták, hogy a bányavárosok könnyű szerrel nem akarnak behódolni, 1560. február 20-án rendeletet bocsátottak ki, melyben a beszterczebányai tanácsot felszólítják, hogy Kintzelius Jánost és Aguila Mártont mint veszélyes egyéneket távolítsák el a városból. Nehogy eme rendelet áthágásának súlyosabb következményei legyenek, a városi tanács nevezett két lelkészt állásától felmentette. Miután a bányavárosok Oláh Miklós érsek rendeletének ellenszegültek, úgy más utat és módot választott az evangélikus egyház elnyomására. 1560 január 1-ére egyházmegyei gyűlést hivott egybe Nagyszombatba, s a kiátkozás büntetésének terhe alatt minden papnak meghagyta, hogy ezen a gyűlésen papi okmányaival ellátva jelenjen meg. Ezen gyűlésre Hanko Márton plébánost s Platzko Jakab és Csmel Gergely tót prédikátorokat külön levél-