Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

11 mivel a pap ténykedése nem bírt többé áldozati jelleggel s a hivek, hogy az isteni kegyelemben részesüljenek, mindig maguk járultak az Úr asztalához, mely számukra minden vasárnap és ünnepnap téritve volt s a pap ténykedésének középpontja a prédikáczió volt. Az istentisztelet a nagy u. n. vártemplomban németnyelven, s a mellette levő kápolnában, mely később a mostani templommá szélesittetett ki tót nyelven tartatott meg. Francik Bertalan hivataltársa egy bizonyos József nevii hitszónok volt, ki lót nyelven hirdette a nem nagy szániu lüvek előtt az Isten igéjét, ugyancsak hive volt a hitújításnak, mig ellenben a többi lelkészek Saltzer Farkas és Kuhhaut András a katholizmushoz szítottak s igy a nagy közönség igényeit nem elégítették ki, de a városi tanács s az egyházközség kénytelenek voltak őket megtűrni, mivel felsőbb rendeleteknek kellett engedelmeskedniük. Ugyanis Ferdinánd király 1533. évben rendeletet intézett a városi tanácshoz, melyben felhívta a tanácsot, hogy az esztergomi érseknek segédkezet nyújtsanak az eretnekek kiirtásánál. A király még több rendeletet intézett a városi tanácshoz, melyben inté, hogy házas lelkészeket ne válasszon s általában eretnek feleke-