A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története

102 Egyéb jótékony intézet gyülekezetünk kebelében nincsen, de megemlítésre méltónak tartom, hogy szerény anyagi viszonyaihoz képest minden nemesebb célra ad a gyülekezet, különösen szívesen és szép összegeket a gyámintézetre. )(ll. Temető. Az egyházközség a köztemetőben elkülönített helyét, eltekintve az 1776. évi súrlódástól, melyet a pápista pap idézett elő, midőn nem akarta engedni, hogy a lutheránusok és kálvinisták a „Cemeteriumban" eltemessék halottaikat — háboritás nélkül használja. Akkor gróf Zichy Imre a protestánsoknak fogta pártját a „pátris"-sal és öccsével szemben, ki a pappal egyetértett és megengedte a temetkezést. A köztemető árok és sövénnyel van bekerítve. Családi sírbolt csak egy van benne Weiler Sámuelné, szül. Ó-Brien Máriáé, ki anyja volt Weiler Lajos 1906-ban leköszönt gyülekezeti felügyelőnknek s meghalt 1880 ápril 9-én. A temető felügyelője a község. A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. gyülekezet kül- és belviszonyaira vonatkozó történet összeállításánál a következő adatokat használtam : 1. Nagytiszteletü Tóth Gyula néhai lelkészünk 1896 jan. 13-án megtörtént püspöki látogatásra megirt munkáját. 2. Németh Gábor, helybeli r. kath. plébános „Adatok Nagyvázsony történetéből" c. munkáját. 3. Rácz Károly „A pozsonyi vértörvényszék áldozatai" c. művét. 4. Az 1896. évtől kezdve irott gyülekezeti jegyzőkönyvi adatait. Nagyvázsony, 1908 ápril 12. ^siray Xajos ev. lelkész.