A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

Az egyházmegye múltja

6 ség, hol a két testvérfelekezet hivei képviselve ne volnának. Mégis a Török-féle birtokokon a Balaton északi és keleti partvidékén a református elem maradt meg máig is, mig a Balaton nyugoti partrészén, mely közelebb is volt, többet is érintkezett Sárvárral, megmaradtak hiveink az ágostai hitvallás mellett. Hitelődeink e vidéken is, mint országszerte általában, átszenvedik a protestantizmus élet-halál harcát. A lelkiismereti és hitszabadság ellenségei itt sem kímélték az evangeliom híveit s az üldözések tüzében itt is akadtak hitvalló vértanuk. A hagyomány szerint a kővágóörsi evangélikusok szekérvárral védelmezik meg templomukat a zalavári barátok által felzendített katholikusok támadása ellen. Egyházmegyénk területéről a pozsonyi vértörvényszékre a következő lelkipásztorok idéztettek meg s ott meg is jelentek : Sós Gergely kővágóörsi, Simonides Jakab keszthelyi, Turniczai Balázs tapolcai, Zsolnai István nagyvázsonyi és Zsedényi (Zedeni) István dörgicsei lelkészek. Simonides megtagadja hitét, téritvényt ád, Zolnai hivataláról mond le, mig Zsedényi átszenvedi a gályarabság szörnyű martyriumát; Ruyter Adorján közbelépésére ő is megszabadul (1676 febr. 11-én) egy ideig többekkel együtt Zürichben tartózkodik és 1677 október 20-án visszatér hazájába; állítólag mint mencshelyi prédikátor halt meg.*) Nagyvázsonvnak, mint szabadalmas végvárnak híveit maga I. Lipót 1675-ben külön diplomával védi mee: az üldöztetésektől. A dörgicseieknek még romjaiban is impozáns gernyei templomát 1754-ben záratja be az erőszak. Mencshelyen és Csicsóban Eszterházy veszprémi püspök zaklatja a protestánsokat és Csicsóból a protestánsok kiköltözve, a 18. század első felében a község irtványában, Szentantalfán alapítanak uj községet. Eleinte egyházmegyénk gyülekezetei a Somlyó vidék gyülekezeteivel képeztek egy seniorátust. Különválását s önálló egyházmegyévé alakulását az 1783—1787-iki évekre tehetjük. II. József türelmi parancsát 1782 január 15-én Erhard György nagyszőllősi lelkész és senior igy bocsátja körútjára: „Főtisztelendő Superintendens urunk levelét küldöm a rendes folyó ecclesiákra Gergelyi, Nagyszalóki, Dabronyi, Nagyaláso*) Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-b«n.