A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.
A szentantalfai ág. hitv. evang. ker. gyülekezet története
65 Az inkvisitió és tanúkihallgatás azért történt, mert a reformátusok az evangélikusoknak a haranghoz jogot formálni nem engedtek. A bizottság 12 tanút hallgatott ki. A tanúvallomásból kitűnt, hogy Szentantalfán 1720 előtt egy Joss György nevű evang. prédikátor egy pár esztendeig lakott és működött és mind a két félnek, lutheránusoknak és kálvinistáknak egyiránt szolgált, kitűnt továbbá, hogy a harangot a lutheránusok és kálvinisták közösen szerezték és birták és hogy valameddig Szent-Antalfa puszta volt a Sólyom-család viselte a harangnak gondját. Mint a harangon, ugy az egyházi birtokokon is versengés támadott a két egyház között. Ugyanis az evangélikusok 1751-ben tanitót hoztak s a tanitói fizetés előállithatására részt követeltek maguknak az eklézsiális közös földekből. A reformátusok az evangélikusokat nem akarták az egyházi vagyonban részesíteni. A versengés vége az lett, hogy a vármegye alispánja maga kiszállt Antalfára és barátságosan megosztoztatta a közös javakon a három hitfelekezetet. A harang és az oratorium mind a három felekezettel közös lett, ugy azonban, hogy egyik a másikat belőle kifizethesse. A közös harang 1860 körül Felső-Dörgicsének eladatott. Az evangélikusoknak jutott egy puszta hely Kazi György háza mellett, két hold szántóföld, 2 darab rét és egy fertály parrag szőlő. Az oratoriumot, a melyet 1729-ben, majd 1759-ben közösen építették, a reformátusok és evangélikusok közösen használták 1768-ig, a midőn mind a reformátusoknak, mind az evangélikusoknak megtiltották a vallásgyakorlatot. A reformátusok és evangélikusok által közösen használt oratoriumot elvették, a tanítókat és a ref. gyülekezet lelkészét elűzték. A csicsói plébános az egyházak mindennemű vagyonát lefoglalta s tényleg használatba is vette és az antalfai egyházi javak birtokolhatásáért segélyül hivta a vármegyét is. A vármegye ez ügynek megvizsgálására kiküldötte Dóczy Antal főbirót, Dóczy László és Szalay János esküdteket, a kik 1768-ban máj. 15-én kiszállottak. De a főbiró nem várt ellentállásra talált. A kiszállott küldöttség előtt az evangélikusok részéről Sólyom Miklós, Dobosy Miklós, Vidosa Pál, Csőkör Ferenc s 5 reform. egyén megjelentek és tiltakoztak a lelkészi és tanitói birtokok lefoglalása ellen. Az evangélikusok imigy tiltakoz7