A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

A mencshelyi ág. hitvall. ev. egyházközség története

11 sokára teljesen elszakadtak a veszprémi püspök kegyurasága alatt állott plébániától s e miatt a lakosság a veszprémi püspökök részéről zaklatásoknak volt kitéve. Hogy személyesen ki hirdette itt először az evangeliomi tant, arra nézve homály takarja a multat. Bizonyára mint az erjesztő kovász terjedt Sárvár és Pápa felöl az uj eszmeáramlat családról-családra, községről-községre, mig végre a hivek számban és erőben annyira megnövekedtek, hogy egyegy községben a rendes egyházi élet kialakulhatott. A reformáció első századában községünkben alig volt szervezett gyülekezeti élet. Hazánkban az evangélikusok sokáig a kath. püspökök főhatósága alatt állván, csak az 1610. évi zsolnai zsinat után lépett jobban előtérbe a különválás az által, hogy az evangélikusok külön szuperintendenseket és inspektorokat választottak. Tehát itt is csak a 17-ik század közepe táján izmosodtak meg hitelődeink annyira, hogy lelki szükségleteik kielégítésére prédikátort hívhattak. A legrégibb anyakönyv (1716-ból származik) első lapján ez a feljegyzés olvasható : „ 1660-ban Tiszt. Zedeni István ur volt mencshelyi prédikátor és egyszersmind ő kegyelme administrálta Dörgicsét is a helységnek néptelensége és kevés jövödelme miatt és ugyanitt Mencshelyen is végezte el dicsőséges, jó életét és innét vitetett a dicsőségbe." Ez a Zedeni, vagy Zsedényi volt az a boldogasszony-dörgicsei prédikátor, ki a gályarabságot végigszenvedte s 1677-ben visszatérve hazájába, hivatalát régi hivei körében tovább folytatta s a rendezetlen viszonyok folytán hol Dörgicsén, hol Mencshelyen lakhatott, ellátván itt is, ott is a hivek lelki gondozását. Ezen időtől fogva rövid megszakításokkal állandóan volt lelkésze az egyházközségnek, de javadalmazása nagyon csekély lehetett, mert 1720-ban Hegyfalusi György akkori prédikátor Kapolcsra hivatott s el is ment „propter miseriam ecclesiae". Az anvakönwek tanúsága szerint időközönként a mencshelyi lelkész gondozhatta a dörgicsei és szentantalfai gvülekezeteket is, mert gyakran találkozunk az anyakönyvekben ilyen előnevekkel: dörgicsei, szentantalfai. Hogy e gyülekezet is csak küzdelmek és viszontagságok után erősödhetett meg, azt bizonyítja általában a reformáció története. — Véglegesen szervezett gyülekezeti élet csak 1730 táján kez-