Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

X. A mohácsi evangélikus missziói egyház rövid története

160 kapitánya, Ferdinánd király híve, valamint Perényi íródeákja, Siklóssy Mihály, mindjárt kezdetben a reformátiólioz csatlakoztak és az is igaz, hogy az evangélikus érzésű Perényi Péter ott küzdött királyával, a többi róm. kat. magyar testvérekkel, haláltmegvető bátorsággal a mohácsi csatában a török ellen. (Lásd Fölkér: „Mohács története"). Az is megtörtént tény, hogy midőn a mohácsi vész után, a csatatéren fekvő magyar vitézek holttetemeit senki eltemetni nem merte, a siklósi várból az éj leple alatt, éppen Perényi bátor neje, Kanizsay Dorottya jött ki munkásaival és a hősök holttetemét eltemettette. Ezt a megható keresztényi cselekedetet örökíti meg Horváth Károly Baranya székházában levő milleniumi festménye (sajnos a szerb megszálláskor eltűnt) és Erdélyi Zoltán „Kanizsay Dorottya" c. költeménye. A mohácsi vész után, a nagy reformátor, Dr. Luther Márton, ki Németországban tanuló magyar if jaktól, a magyarok szomorú sorsáról értesült, egy vigasztaló levelet és négy zsoltármagyarázatot (37, 62, 94, 109-ik Zsoltár) írt, a csatában elesett II. Lajos özvegyéhez, a humanista érzelmű és az evangéliomhoz vonzódó Mária magyar királynéhoz, melyben többek között azt írja: „Legkegyelmesebb Királyné Asszonyom! Kegyes emberek jelentésére elhatároztam, hogy e négy zsoltármagyarázatot Felségednek megírom, azon figyelmeztetéssel, hogy Felséged Isten igéjének Magyarországon való terjesztésében örömmel éis jókedvvel kitartson, miután ama kedvező hírt vettem, hogy Felséged az evangéliomhoz vonzódik; sajnos a török siralmat és nyomort hozott.... Felséged kedves, fiatal férjének, Lajos királynak vérét is kioltva; .... nehéz és keserű a haláleset, oly korán özveggyé és férj vesztetté lenni, ámde erre ismét csak a Szentírás, különösképpen pedig a zsoltárok szolgálnak sok jó vigasztalással. Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál ő benne, s ő megszabadít téged és országodat minden ellenségtől". E vigasztaló levél Luthernek a keresztyénség védelmében sokat szenvedett és vérzett magyarok iránti érdeklődését és rokonszenvét bizonyítja. Midőn a gyászos mohácsi vész után, az özvegyek és árvák ezrei, sírva tekintettek a jövőbe, s a gyülekezetek, s letiport drága magyar népünk maradványa pásztor és vezető nélkül mármár kétségbe esett, mint Isten küldöttei, jöttek a reformátorok,