Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

III. Amagyarbólyi evangélikus gyülekezet részletes története

46 hetetlen intő szavaira: „Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" az öregek közül még most is sokan emlékeznek. 1897. szept. 29-én, Haffner lelkész, a magyarbólyi új temetőt, melyet 1887-ben a hercegi uradalom ajándékozott, s ugyancsak ebben az évben, az idamajori és hercegtőttösi ev. temetőt felavatta. 1898.-ban Geidemann Ottó, hercegi jószágigazgatót választották egyházfelügyelővé. Ugyanebben az évben foglalta el állását a helybeli hercegi uradalomnál Salzmann Károly, gazdasági intéző (ősatyja, a nagy pedagógus, Christian G. Salzmann, a thüringiai Schnepfenthal nevelőintézet megalapítója), aki a magyarbólyi ev. lelkészcsaládnak és a gyülekezetnek, sőt az egész község és környék lakosainak megértő jóbarátja és pártfogója volt. Ő alatta, annak ellenére, hogy az uradalom tulajdonosa, Schaumburg-Líppe herceg protestáns volt, valláskülönbség nélkül minden hű és szorgalmas munkás munkát és kenyeret talált. Az uradalmi cselédek között az evangélikusokon kívül nagy számmal voltak róm, katolikusok és gör. kel. szerbek is. 1900-ban, a paróchía gazdasági épülete leégett s azt újra fel kellett építeni. Ugyanebben az évben Héra József és neje, hercegtőttösi lakosok, a jóltevők emlékének megörökítésére, egy aranykönyvet ajándékoztak. 1892. óta sajnos egyes elégedetlenek az egyházból kiváltak s felekezetnélküliekké, később baptistákká lettek. Gyermekeiket azonban jobbára az evang. iskolába járatták. 1896februárban 31 -en, 1897-ben négyen jelentették be az evang. egyházból való kitérésüket. Ámde, amint Haffner lelkész hangoztatta, „ezért kétségbe nem esünk, mert ott, ahol a hítbuzgóság a múltban oly nagy és dicső dolgokat cselekedett, ott e megpróbáltatás, atyáink hite mellett, a szíveket még jobban összeforrasztja". 1901. okt. 27-én, a gyülekezet legnagyobb sajnálatára Haffner, a lelkészi állásáról, melyet 11 évig mindenki által szeretve és tisztelve, oly lekiismeretességgel töltött be, leköszönt s az őt megválasztó, mekényesi egyházközségbe költözött.