Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

III. Amagyarbólyi evangélikus gyülekezet részletes története

31 40, Gross J. 20, Zoltán Gy. 20, Dorner J. 20, Gruber S. Bánról 2, Forster S. 1, Willaume J. Bánról 15, Krügel F. 5, Jürsch H. 25, Kopánics J. Sátorhelyről 4, Schützl Mátyás Németbóly 4, Wind J. Nyárádról 2, Fritsch J. 20, Henfel baranyavári mérnök 5, Irján J. 1, Nendtvich 5, Főit szőllősi adjunktus 5, Tomka mérnök 5, Rhode Baranyavárról 6, Bergmann izményi lelkész 8 forintot és Schindler János 20 krajcárt. A papiak-építés vezetésére, Hutter János tiszttartót kérték fel. Klausner Károly, eszéki építőmester tervrajza nyomán, a paplak még ez év 1846. szept. 8-ra teljesen el is készült. Az építés 3150 forintba került, ebből az összegből 1140 forint adományból, 1160 forint az uradalomban teljesített aratásdíj átengedéséből és 850 frt. a hívekre kirótt kivetésből jött össze. 1846. nov. 1-én a pécsi evangélikusok Magyarbólyhoz csatlakoztak, s Roykóval külön szerződést kötöttek. A magyarbólyi lelkészség területe ez időben hosszában 9 órányi és szélességben 4 órányi kocsiútnyi kiterjedésű volt, 900 lélekkel, 2 filiával és 18 szórványközséggel. A filiák kivételével, ahol 300 evang. lélek volt, saját imaházukkal, a többi szórványterületen lévő evangélikusok, mind a Krisztus tiszta evangéliumát hirdető magyarbólyi, még akkor szerény szalmafödeles evang. imaházban találták meg vallásos lelkűk kielégítését. Itt említjük meg, hogy Roykó lelkész 1846. okt. 17-én, feleségül vette Lassberg Henriette grófnőt, majd ennek 1856. jún. 9-én történt korai elhunyta után 1857. febr. 23-án nőül vette első feleségének nővérét, Lassberg Emília grófnőt. Az 1848-iki magyar szabadságharcban, a magyarbólyi evangélikusok, és a más vallásúak is, dacára annak, hogy németajkúak voltak, hazafiasan viselkedtek és a magyar szabadságért ők is hűséggel harcoltak. Néhai Jung Dániel elbeszélése szerint, az ő szívüket is megihlette Petőfi dala és Kossuth lángoló szózata, s örültek, hogy a jobbágyság a robot alól felszabadult. Március 15-ét, e vidék németajkú magyarsága, most is Kossuth ünnepnek hívja. Midőn a magyarokat a négy felől betörő ellenség el akarta nyomni, a magyarbólyiak az u. n. „Nyárádi szabadcsapatokhoz" csatlakoztak (a mostani Nagynyárád volt akkor egyideig a járás székhelye), mely a Dráva vidék megvédésére alakult. A