Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

XI. A világháborúban elesett hősök emlékét megörökítő, magyarbólyi állami kisdedóvó és gyermekotthon története

185 dályokkal kellett megküzdenem, hogy kénytelen vagyok kijelenteni és bizonyságot tenni arról, hogy ez élő emlékmű soha nem létesülhetett volna, ha azt az emberek és népek sorsát intéző Isten nem akarta volna. Ügy tekintsünk tehát ez emlékmű alkotásra, hogy ezt az Isten akarta, ez az ő felséges adománya. Mindenekelőtt ő néki legyen érte hála és dicsőség!. .. Az ovodába helyezett emlékkő, egy sírkő, melyre könnyeinket hullatjuk. Hisz hőseink legtöbbjének sírhelyét nem tudjuk. De ime, most már nekik is van sírkertjük és sírkövük, hova elzarándokolhatunk és emléküket felújíthatjuk. De ez emlékkő egyszersmind egy diadalmi jelvény is, melyre büszkén, bizalommal s szebb jövendő reménységével is tekinthetünk. Az a haza, melynek ily fiai voltak és lesznek, nem veszhet el soha. Az emléktáblán aranybetűkkel megörökített magyarbólyi hősök között, ott látjuk egyházunk hű tanítójának a nevét is, de ott láthatjuk az áldozatkészségnek egy másik csodálatos nagyságát is, mert volt itt községünkben oly édesapa és édesanya is, kik egyszerre három felnőtt fiukat áldozták fel a haza oltárán. Hálás köszönetet mondok Klebeisberg Kuno gróf kultuszminiszter úrnak, Frigyes főhercegnek, Mándy Sámuel képviselő, Fischer Béla alispán, Stettner Pál igazgató uraknak és Magyarbóly község polgárainak, hogy adományaikkal ez emlékmű létrehozatalát elősegítették. Megáldom immár e kisdedóvót és hősi emlékművet a Szentháromság egy Isten nevében: az Atyának, a Fiúnak és Szentlélek Isten nevében! — az írás eme szavaival: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja az ő felebarátaiért!" A község nevében, a megjelenteket üdvözölve, az ünnepélyt ezennel megnyitom. Erzsébet Királyné Szálló Budapest IV,, Egyetem-utca 5. Tiszta szobák 4.— pengőtől. Pensió. Étterem, söröző, polgári árak. Lakodalmakra külön terem.