Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

XI. A világháborúban elesett hősök emlékét megörökítő, magyarbólyi állami kisdedóvó és gyermekotthon története

184 gyermekei nagy száma miatt az állam által az ovodaépület megnagyobbítása és két tanerővel ellátása. Megnyitó beszéd. Elmondta Vértesi Zoltán ev. lelkész, ovodafelügyelőbiz. elnök, 1936 május 31-én, Magyarbólyban, a világháborúban elesett hősök emlékére készült kisdedóvó és az abban elhelyezett carrarai fehér márványtábla felavatási ünnepélyén. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Honfitársaim! Nemcsak, mint gyülekezetemnek lelkésze, hanem kisdedóvónk felügyelő bizottságának ez időszerinti elnöke, állok itt, hogy a világháborúban elesett, magyarbólyi hősök emlékére készült eme kisdedóvó és az elesett 32 hős nevét aranybetűkkel feltüntető márványtábla felavatási ünnepélyét megnyissam. Érdekes és szinte csodaszámba megy, hogy ezen a helyen, mely hatalmas tölgyektől beárnyékolt urodalmi park volt, a mint a ma is élő tanuktól hallottam, 1872-ben, a világnak egyik legnagyobb regényírója és mesemondója, a magyar Jókai Mór, mint a dárdai kerület országgyűlési képviselőjelöltje, mondotta el egykor programbeszédét. Igen szépek és felemelők a hősök emlékére készült Turulmadaras emlékoszlopok és szobrok, de szerintem még fenségesebb, a hősök emlékét egy élő alkotásban megörökíteni. Ilyen élő alkotás e trianoni, nemzetiségi határszélen felállított eme kisdedóvó, mely, úgy tudom, a maga nemében, az országban egyedülálló, mely, mint a magyar nemzeti nevelés és a felekezeti korlátokon felülálló, magyar testvériség alapja, azt a gondolatot fejezi ki, hogy az elesett hősök utódaikban újjászületnek és tovább élnek. A kisdedóvó már négy éve, hogy felépült, de a berendezés hiányossága és egyéb okok miatt, csak most kerülhetett sor annak felavatására. És most, a midőn arra sor kerülhetett, én legjobban szeretnék valahol, Isten háza egy rejtekében, az oltárzsámolyra leroskadni és zokogni, elzokogni egy hálaimát a Gondviselő Istennek, ama véghetetlen kegyelméért, hogy ezt a napot megérnem engedte. Mert évtizedeket megelőzőleg, oly rettentő nagy aka-