Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VII. Ivándárda község jelenlegi fekvése, lélekszáma, továbbá keletkezése és régi lakói

127 tatják; a házaspárok a polgári házasságkötés után, mind templomba sietnek, hogy egyházi áldásban részesüljenek. Az egyházkelés megtartatik, s az elhaltak prédikációval temettetnek el. Az úrvacsorázók száma 1932-ben 494 volt, ami a hívek létszámát véve alapul annak 100%-át is meghaladta. 12. A más felekezetűekkel a legnagyobb békességben élnek. Sőt megtörtént midőn a kisebbségben levő helyi r. kat.-ok templomot építettek, a kőhordásban és egyéb építkezési munkában az evangélikusok jó szívvel, s szinte versengve segédkeztek. 13. Rendes kántortanítói voltak Ivándárdának: 1. Bissinger Miklós 1836—59. 2. Geyer Sándor 1859. jan. 28 — 1895. 3. Pausz Sámuel 1895. szept. 1 — 1914. okt. 31. A. Wölfel József 1918. dec. 1-től. Mint helyettes tanító itt működött Wurch Gyula ny. magyarbólyi tanító 1914. nov. 1 — 1918-ig. 14. Nyári óvoda vezetői voltak: Klebniczky Ilona (1934— 1936), Koltai Rózsi (1937) és Fall er Anna (1938). 8 Zárszó. Az ivándárdai ev. leányegyház fenti történetéből láthatjuk, hogy mire képes egy kis gyülekezet, ha van ev. hite Istenben, bizodalma vezetőiben, s a felsőhatóságban, kiknek tanácsait kész követni, s van ev. öntudata, áldozatkészsége és összetartása. Most is ott áll Ivándárda ev. Sionunk e legdélibb őrállomása sokat szenvedő drága magyar hazánk trianoni határán, mint „Erős vár", meg nem törve, hittel, munkakedvvel, mint egységes összetartó gránitoszlop, melyre úgy ev. egyházunk, mint magyar hazánk, mindenkor bizalommal építhet.