Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VII. Ivándárda község jelenlegi fekvése, lélekszáma, továbbá keletkezése és régi lakói

120 lenséget okoztak. Annál nagyobb volt az öröm, midőn 1921. aug. 26-án, a szerbeknek ki kellett vonulni. A bevonuló magyar honvédséget, csendőrséget Ivándárda község egész lakossága kitörő lelkesedéssel fogadta, s azóta még lakodalmakon is, egyik fontos aktus az, hogy az egész lakodalmi közönség, a fúvós zenekar kíséretével elénekli nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. A megszállás idejében adta vissza lelkét Teremtőjének 85 éves korában, a gyülekezet egykori tanítója, a nyugdíj éveit itt töltő Geyer Sándor, kit 1919. febr 25-én, Dán. 12, 3 ,,Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké" alapján Vértesi lelkész búcsúztatott el, nagy részvéttel. Wölfel József ivándárdai tanító. Az elrekvirált harangok helyett, a gyülekezet a pécsi Rupprecht Rudle cégnél két új harangot rendelt melyeket 1921. okt. 15-én Vértesi lelkész áldott meg, s adta át magasztos rendeltetésének. A nagyobbik harang 160 kg. Németül és magyarul ,,Erős vár a mi Istenünk", a kisebbik 80 kg. „Istenért és a hazáért!" felirattal. Ugyancsak ez év nov. 2-án avatta fel a lelkész az új temetőrészt.