Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

IV. Az egyházközség szeretett munkája - 6. A Diakonissza-anyaintézet

13. A ki az intézet tulajdonán szándékosan követ el kárt, az okozott kár megtéritésére köteleztetik. 14. Koldulás, továbbá bor és pálinka kimérések látogatása szigorúan tilos. 15. A tagok, ha az időjárás és egészségi viszonyaik megengedik, kötelesek, az ünnep- és vasárnapi délelőtti s délutáni istentiszteletekre rendesen s közösen eijárni. 16. Kimeneteleknél s templomlátogatásoknál a tagok az intézet rendelte ruhákban kötelesek járni. Odahaza használják saját ruhájukat. 17. A szobák, udvar s a ház egyébb helyiségeinek bepiszkítása gondosan kerülendő. A mosóruháknak a lakószobákban való szárítása is tilos. 18. Esetleges óhajokkal, vagy alapos panaszokkal a gondnokhoz kell fordulni. A végső döntés joga a jótékonysági bizottságot illeti. 19. Minden felvett taggal ezen házirendet meg kell ismertetni, a melynek pontos és szigorú betartására az illető nevének aláírásával kötelezi magát. 6. A Diakonissa-anyaintézet. Irta: Schmidt Károly Jenő, lelkész. Fordította: Ebner Gusztáv, alesperes. A tizenkilencedik században gyorsan felvirágzó diakonissa ügy, melynek megteremtésére az indítást ugyan a katholikus irgalmas nővérek példája adta, nem egyházi uj alkotás, hanem pusztán a feledésbe ment apostoli s így ős keresztyéni jótékonysági hivatalnak felújítása, Róm. 16, 1 névleg is megemlékszik Phőbe diakonissáról s I. Tim. 3, 8—13 megmutatja, milyen legyen e hivatal viselője. A mit az idő szüksége az utolsó évszázad első harmadában csak bizonytalan vágyakban juttatott kifejezésre, az az ujjá-éledt hitélet által ténynyé vált. A női diakonia felújítása épen nem evangelium ellenes cselekedeti érdem kifolyása, hanem sokkal inkább élő bizonysága annak, hogy a Krisztusban az Isten szabad kegyelmébe vetett, minden emberi érdemet kizáró hit az emberek között még mindig, — mint Luther mondja „tevékeny, és hatalmas dolog." A diakonissaházak nemcsak a keresztyén szeretmunka helyei, hanem élőhitnek gyújtópontjai és mindenek előtt, egy házias, józan lelkivezérletnek s általában egészséges egyházias gondolkozásnak termékeny talaja. Nemes gondolkozású férfiak és nők. igy példáúl a hires miniszter, Báró Stein, von der Recke-Vollmarstein Adalbert gróf, Klönne lelkész, Sieveking Amália, terveikkel már elő is készítet-