Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

I. A papok életrajzai. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - A papok életrajzai - 1. Német papok

ment, a pietizmusáról akkor hires Haliéba. Itt nyerte lelkipásztori működésének irányát, itt széles körű tudásá­nak alapját, szóval mindazt, ami későbbi működését áldásossá tette. Tanárai voltak Breithaupt, Anton és Francke, a hallei theologiai fakultás „trifóliuma", Michaelis János Henrik a héber nyelvben, Buddens, a filozófus és Thomasius Keresztély, a jogász. A hallei pietizmus éltető lelkéhez, Franckehez, Bél egész bensőséggel csatlakozott. Francke házában nevelő lett és intézeteiben tanított. Itt a tanítás módszerét tanulta meg és azt a gyakorlati érzéket, mellyel később kivált. Mikor Bél tanulmányait befejezte, 1707-ben két helyre is hívták, keleti Frieslandba nevelőnek egy gazdag földbirtokos házához és Beszterce­bányára konrektornak és káplánnak. Egyelőre egyiket sem fogadhatta el, mert súlyosan megbetegedett és felgyógyulása után Breithaupt intézkedésére a bergeni iskola vezetője lett. Csak a besztercebányaiak ismételt felhívására hatá­rozta el magát 1708 tavaszán. Berlinen, Boroszlón át hazajött és útközben is több nevezetes emberrel ismer­kedett meg. Pilarik István szuperintendens avatta föl és megkezdte kettős tevékenységét mint konrektor, később rektor és mint a Szt. Erzsébet templom prédikátora. Mikor ezt a templomot a protestánsoktól elvették, csupán rektori állása maradt meg. 1714-ben hívták meg a pozsonyi liceum rektorának. Itt rendkívül áldásos tevékeny­séget fejtett ki. 1719-ben a régebben kilátásba helyezett lelkészi állást kapta meg. Az elhalt Mirus János Keresztély magiszter helyében első pap lett és 1744-ben esperes. Gazdag irodalmi működése szinte kizárólag pozsonyi tartózkodása idejére esik. Theologiai munkáiból itt fel­említjük: „Compendium, avagy rövid summája az egész keresztyén tudománynak", Halle 1713, Freylinghausen János Anasztáziusz sokat használt pietista könyvének magyar átdolgozása; Az Istent kereső lélek („Die gott­suchende Seele") Lipcse 1729 és később, tartalmas imád­éi

Next

/
Oldalképek
Tartalom