Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Első korszak. Az evengelikus istentisztelet berendezésétől a templomok elvételéig 1606–1672

mit tudnak a katekizmusból és a szentírásból." Ezután Amsdorf Miklósnak a gyermekek számára írt (1546) szép katekizációi imádsága következett, majd Mi Atyánk, áldás és befejező ének. A többi funkcióra vonatkozólag megjegyezhetjük, hogy a keresztelést a pfalzneuburgi szertartás szerint végezték. Az ördögűzés nem volt szokásban, de az abrenunciáció, vagy ellenmondás. — A gyermekágyból felkelt asszonyok megáldása, a mi általános szokás volt, négy forma alapján történt. Ezek a formák, különböző viszonyokhoz alkalmazva itt-ott sajátságos részleteteket tartalmaznak. Hajadon anyák számára külön formula volt

1). — Az esketés, mint a legtöbb lutheri gyülekezet agendájában, itt is Luther eskető könyve

2) alapján történt, de Pozsonyban a pfalzneuburgi és osztrák agenda mellett Dietrich Vida könyvét is fölhasználták. Menete ez volt : figyelmeztetés Isten igéjével, a kérdések, a házasulandók hűségi esküje, megáldás, (a gyürük váltása), imádság (Luther szerint), Mi Atyánk, áldás. — Ha a párok esküvő előtt vétkeztek, esketésükre más formula szólt. — Az u. n. templomkelést nem ismerték. A jegyesek vizsgálatát sem gyakorolták. — A teme tés vagy „muzsiká"-val, vagy egyszerű énekkel kezdődött (aszerint amint a templomban, vagy a sirnál ment végbe), erre következett a halotti beszéd, az elhunyt életének méltatása, búcsúztató, (a templomban még „muzsika" vagy ének s ezután mentek a temetőbe), egy kis vers, kollekta, Mi Atyánk, áldás, végül ének: Jer temessük el a testet. A kollektákat legtöbbnyire az osztrák agendából vették. A gyónásra vonatkozólag nincsen adatunk. Az agendákban nincs nyoma. Abból, hogy a templomavatáskor Wegelin által felavatott Bavarus Jeromos gyónt, arra 1) Az anyák csak teljes hat hét után jöhettek templomba, hacsak a lelkész meg nem engedte, hogy korábban jöhetnek. 2) L. Luther müveinek erlangeni kiad. 33. k. 207. és köv. I,