Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Bevezetés
tisztelete 1). Ez az ember szolgálata és a pogányságnak azon tévesztett álláspontjából indul ki, hogy az istenek az emberek adományaiból és imádságaiból élnek; az az Isten szolgálata, tapasztalása annak a működésnek, amelyből mi élünk. A keresztyénségen kivül álló vallások istentiszteletének közzéppontja az áldozás, mely a pogányságban öntudatlanul 2), a zsidóságban tudatosan jósolja meg azt az egyetlen áldozatot, mely az idők teljességében a Golgathán végbe ment 3). A keresztyén istentisztelet e régen befejezett áldozat üdvös gyümölcseinek csak elfogadása és belevitele az életbe. A Golgathán minden áldozat mély alapgondolata, a helyettesítés eszméje, fenségesen és hathatósan valósult meg: Isten maga lép föl teremtményeiért 4). Ez egyúttal kegyelmének és szeretetének legnagyobb csodája, legfenségesebb kijelentése. Ezt az áldozást nem kell megismételni és nem is lehet. Eredményének örök értéke van. De köszönetül ezért az áldozatért, a keresztyénségen belül mégis lehetséges kétféle áldozás, mert ezek ennek kiengesztelő erejéből fakadnak: az imádkozó ajak dicsérő áldozata és a megszentelt élet hálaáldozata 5). Mert ezt a két áldozatot bemutathatja, ezért pap minden egyes keresztyén és földi élete ennek a két áldozatnak folytonos bemutatása által „bölcs istentisztelet". 6) A szorosabb értelemben vett istentiszteletbe csak az imádság nyúlik bele mint külön cselekvény. Egyébként a keresztyén gyülekezet istentisztelete csak elfogadása 1) Ehhez I. Rietschel liturgikáját, Berlin 1899. I. k. 23. és köv. 1. az egész, fényesen megirt 4. §-t. s) L. Lausaulx munkáját: A görögök és rómaiak áldozatainak viszonya az egy golgatbai áldozathoz. Wurzburg 1841. 3) L Kliefoth liturgikai értekezéseit, Schwerin 1858. IV. k. 7. és köv. 1., úgy szintén 175. és köv. 1. 4) L. Delitzschnek kommentárját a „Zsidókhoz irt levél"-ben, Lipcse 1857. 708. és köv. 1. 5) L. Kliefoth liturgikai értekezéseit, Schwerin 1861, VII. k. 55. és köv. 1. 6) Az egyetemes papság eszméjéről 1. Büttner (Vilmar „Pastoraltheologische Blätter" XII. köt. 49. 1.) és Harlesz („Christi. Ethik," Gütersloh 1893, VIII. kiad. 600. 1.) műveit.
