Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

I. A papok életrajzai. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - A papok életrajzai - 2. Magyar–tót papok

pietizmusnak leghatározottabb és legharcosabb magyar képviselői közé tartozott. Hivatalában rendkivül buzgó, szinte utolsó lehelletéig tevekény volt. Rambach, Spener és mások müveit fordította magyar és tót nyelvre. E fordítások nyomtatásban is megjelentek. SÁGY ISTVÁN származása ismeretlen. Mikor Marikius Miklóst felszólították a pozsonyiak, hogy jöjjön el megint papnak

1) és Marikius e meghívást nem fogadta el, 1615 június 15.-én hivták meg

2) Ságy Istvánt Majtényból. 1621 nyarán ragadta el a pestis. SCHIMKO EMÁNUEL VILMOS 1791 május 6.-án született a trencsénmegyei Podluzsánban. Atyja, Schimko István lelkész, anyja szül. Hoffmann Mária Krisztina volt. Atyja nemsokára Zayugrócra került és itt járta Schimko első iskoláit. Tizenkét éves korában magyar szóra Győrbe küldték. Itt tanult három esztendeig. Azután Sopronba került, hol sokszor megfordult Gamauf esperes és Pethe Ferenc iró házánál. Mikor visszatért a szülői házhoz és az egytemre készült, nevelői állást ajánlottak neki Appel Károly házánál Ürményben. Az ajánlatot elfogadta és két esztendőt töltött itt. 1814-ben a jénai egyetemre ment,

3) de már 1815-ben a morvaországi Wsetinbe hivták meg lelkésznek. Elhagyta tehát az egyetemet és Schmitz János György szuperintendens Bielitzben felavatta. Wsetinben négy évig működött, azután a szintén morvaországi, zauchteli német gyülekezetbe ment, de itt is csak néhány évig szolgált. Meleg szeretettel csüngött hazáján s ezért örömmel fogadta a trencséniek meghívását. Tizenkét évig 1) L. a Marikius Miklóshoz 1615 május elején irt levelet Pozsony város feljegyzéseiben. 2) L. a meghivó levelet Pozsony város feljegyzéseiben. 8) Haan, Jena hungarica, pag. 133. és köv.