Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

mat, hogy ennek megfelelőleg rendezhessenek istentiszteletet, ahogy ez már sok magyarországi városban ezidőtájt meg is volt. Egyáltalában nem szabad azt gondolnunk, hogy a katholikus és az evangelikus lelkészek és hivek egymástól úgy, mint ma, el vannak különitve úgy az egyházi szervezet, mint a világi törvény által is, a mikor az egyik vallástól a másikba csak áttéréssel, tehát formalitással vehető fel az ember, a gyermek bizonyos törvényes rendelkezések következtében egyik vagy másik felekezetnek kötelezett tagja, minden okmányon ki van téve az egyén vallásfelekezete is, melyhez az illető tartozik. Mindez a XVI. század derekán még egészen máskép volt Nyugat-Magyarországon. Ugyanazon templomba jártak az összes keresztyének, szó sem volt katholikus és nem katholikus templomról; ha a lelkész megnősült és az uj vallási iránynak hódolt, szintén összes eddigi hívei mentek hozzá a templomba, kiknek vallásos érzületét törekedett az új szellemben átalakítani, áttérésről és ennek formaságairól szó sem lehetett. Lehettek falvak, hol félszázadig sem járt püspök vagy annak megbizottja és igy a lelkésznek a befolyása a hivekkel szemben az egyházi irányban úgyszólván korlátlan; csakis a földesúr, mint patrónus szólt bele az egyházi vagyon kezelésébe. Tudjuk pedig, hogy a XVI. század második felében a legtöbb magyar főúr evangelikus érzületű s igy a lelkészek által megkezdett vallásujitást nem akadályozták. De viszont nem tekintették magukat az egyháztól kilépetteknek sem; innét van az, hogy sok főúrról, sőt sok lelkészről, egyházi Íróról még ma is folyik a vita, hogy protestáns volt-e vagy nem. Szokás Nádasdy Tamást, Perényi Pétert, Zrínyi Miklóst a protestánsokhoz számítani, holott Nádasdy élete végén úgy nyilatkozik, hogy a lutheranizmust ki kell irtani; Zrínyi Miklóst pedig a szigetvári hős utóda Zrínyi Miklós a költő mint a katholikus vallás hősét és martyrját énekli