Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

Én a magam részéről pontosan betartom azt, amit az udvari kancellárnak ') megmondottam és semmit nem fogok tenni Felséged tudta és előleges beleegyezése nélkül, csak hogy ennek feltétlenül titokban kell maradnia. Tegnap az istentisztelet végeztével, épen mialatt a székes egyházból kiléptem, jön velem szemközt a fennt említett magyar kancellár 2) és a mikor meginvitáltam, hogy üljön fel kocsimra, és reggelizzék velem, kimentette magát azzal, hogy már megelőztek ebben Pálffy Miklós és Ferdinand grófok, a kikkel csak az imént találkozott és a kiknek a meghívását elfogadta. E sajátszerű mentség után részt vett a lakomán és a mint hallom, négy óratájban kimentek Királyfára, a Pálffy urodalomba, majd Szuhára, ahol Pálffy Ferdinándnak van kastélya, végül a trencséni fürdőbe, ahol kétség kívül nem annyira az egészség képezi gondjukat, hanem a mulatozás, zenehangversenyek és effélék. Jó Isten ! mire való ez a komédia, hiszen maga a magyar kancellár sürgette a rendkívüli törvényszékeket, melyeket Kollonich Ferdinand kedvéért, Pálffy Miklóssal is egyetértve, császári parancscsal tudott csak reám erőszakolni/ E leleplezések biztosítják ismét a túlsúlyt Szelepcsényinek. De ha már egy Pálffy Tamás, az udvari és egyházi ember sokallja meg Szelepcsényi túlkapásait, menynyivel inkább tehették ezt azok, kik mint jó magyarok vagy világiak a jezsuita érdekkörön kívül estek. Ezek közé sorozzuk Esterházy Pált, a későbbi nádort, aki bár feltétlenül aulikus, de a magyar intézmények lábbal taposását közönyösen nem nézhette, úgyszintén János, Zsigmond és Miklós unokatestvéreit is. Ide sorozhatjuk továbbá Szécheny György győri püspököt és címzetes kalocsai 1) Hocher. 2) Pálffy Tamás gróf.