Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért
szabadalomlevelet, mely szerint a vádlottak mindegyike védőről gondoskodhassék. Hogy vallási üldözésről szó ne lehessen, Mayláth Miklós koronaügyész nem csak evangélikusokat, hanem ezeken kivül nagyobb számban katholikusokat is beidéztetett. Félni lehetett ugyanis attól, hogy ha a protestáns külföld: Anglia, Holland és Svédország, továbbá Németország evangelikus rendei, valamint Erdély értesülnek Szelepcsényi és Kollonich leplezetlen célzatáról, még mindig megtudták volna akadályozni a legfőbbet, a templomok és iskola elvételét 1). A négyszeres idézés tehát nem szólt egyenesen azon evangelikus lelkészeknek és polgároknak, kiknek megsemmisitése tulajdonképen tervbe volt véve, hanem első sorban a városi hatóságnak, a tisztikarnak, belső, külsőtanácsnak és a városi közgyűlés tagjainak, végül külön vannak megnevezve mind a négy idézőlevélben az akkori evangelikus lelkészek, kiket jog szerint nem tekintettek pozsonyi polgároknak úgy külföldi származásuknál, mint papi állásuknál fogva. Az idéző levél a pozsonyi evang. lelkészektől a papi címet és jelleget következetesen megtagadja, egyszerűen nevük szerint sorozva őket az idézettek lajstromába. Ez idő szerint már nem Schmidt Dániel volt az esperes, ki 1660-ban elhúnyt, hanem a lelkészségben utóda, a derék és nagytudományu Titius Dávid, lelkésztársai pedig Reiser Antal és Sutoris Bálint; segédlelkész Bieringer Keresztély. Az idézettek összes száma 320 körül volt. A katholikus polgárok és azon evangélikusok is, akik a saját személyes szabadságaik és előnyeik érdekében hajlandók voltak engedni elveikből, nem is vették komolyan az *) An die Röm. Kaiserliche Majestät v. S. Kuhrfürstlichen Durchlauchten Brandenburg abgelassenes Schreiben. 24. Mai 1672. Reimundus Rimando I. m. appendix lit. P. pag. 131. Szelepcsény's Brief an Michael Apaffy Fürst von Siebenbürgen, dass die reformirten Prediger in Ungarn nicht wegen Religion sondern wegen Rebellion gerichtet, verurtheilt und sehr mild behandelt worden sind. 17. Januar 1675. Liebergotts Tagebuch 121. o.
