Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

bár magát a katasztrófát aligha tudták volna feltartóztatni. Szelepcsényi tehát most azon feladat megoldásán fáradozik, hogy a jogaihoz szivósan ragaszkodó, igazában megbizó, vallásosságában tántorithatlan evang. közép és alsó polgárság kemény ellenállását bármi eszközzel is megtörje. Ez már katonai beavatkozás nélkül nem ment. Eddig is volt ugyan császári katonaság a várban, sőt, mint láttuk, a* városban is; erre azonban csekély számánál fogva nem lehetett minden körülmények között számítani. A helyzetet olyanul kellett tehát feltüntetni, hogy egy ujabb és nagyobb katonai elszállásolás a világ előtt megokoltnak tűnjék fel. Szelepcsényi, Kollonich, Spindler e tekintetben nem szoktak zavarba jönni. A Vittnyédy féle zavargás, a templomok és iskola kulcsai kiadatásának megtagadása, Vattay tanácsosnak, mint a királyi megbízottnak megrendszabályozása, a pozsonyi polgárság március 23-iki határozata, hogy a bebörtönzött Kácser Mátyással valamennyien közösséget vállalnak, voltak azon momentumok, melyek a világ előtt hivatva voltak a katonai erőszak alkalmazását megokolni. A katonaság alkalmazása körül rendkívüli óvatossággal jártak el. Sok mindentől kellett ugyanis félni. Megtörténhetett volna ugyanis, hogy a lakosság a hatóság kezéből kiragadva a kezdeményezést, a kapukat elzárja a katonaság elől és kiteszi magát egy ostrom eshetőségeinek, melynél a katonaság nem minden körülmények között biztosíthatja a maga számára a sikert. Ezért kellett mindent jól előre megfontolni és nemcsak erővel, hanem fortélylyal is élni. így nyernek magyarázatot a katonaság megjelenését megelőző és kisérő események: mindenekelőtt április első napjaiban semmi sem történt a helytartóság, a kamara vagy a városi hatóság részéről, ami alkalmas lett volna a lakosság kedélyhangulatának felizgatására, az optimisták már már azt gondolhatták,