Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.
II. A reformáció elterjedése a somogy- és zalamegyei részeken
volt, Véséé előbb Dubovay, majd 1750-ben Paksi volt. Somogy vármegyének északkeleti részén keletkezett gyülekezeteink közül: Tabon Velits Péter, Tomcsányi György, Masznitzius János, Schlieger József és Vörös, Bábonyban Farkas Fr., Szilágyi István, Köttsén Harmónia Mihály viselték, mint lelkipásztorok, 1742-ben, illetve 1750-ben az Úr nyájának gondját. E neveket nem annyira a gyülekezetek fennmaradt irataiból ismerjük, mint inkább abból, hogy e lelkészek hitvallási iratainkat Csepregen, Lövőn és más helyeken aláírták. Evangélikus gyülekezetek keletkeztek még Laskón, Homokszentgyörgyön, Babócsán, Szigetváron, KaposvároD, Segesden, Somogyváron, Somogy szentmiklóson, Turnisszán, Pacsán, Kapornakon, Beczén, SárkánySzigeten és Nemesapátiban, mely utóbbi helyen 1695-ben Laki János volt az ev. lelkész. Sőt még más, igen sok városban és községben létesültek ev. gyülekezetek, de ezeket mind felsorolni nem tudjuk, mert a róluk szóló írásokat hamar megsemmisítették a bekövetkezett veszedelmes idők eseményei. De azt bizonyosan tudjuk, hogy Somogy vármegyében is a plébániák száma nagyon leapadt. Hiszen egy jegyzék, mely 1549-ből maradt fenn, csak a babócsai plébániát említi a falvak birtokosai között. És abban a korban, a reformáció fénykorában, élénk egyházi élet uralkodott, mely nemcsak a támadások ellen tudott védekezni, de a fejlődést, a virágzást is elő tudta mozdítani. Azonban heves hitviták is támadtak és két irányzat jött létre, t. i. a lutheri és a kálvini irányzat. A Csepregben 1591-ik évben tartott colloquium folytán, itt a somogyi részeken is megtörtént a különválás. A vármegye keleti részén élő protestánsok túlnyomóan a kálvini irányhoz hajoltak, a nyugati részeken lakók pedig állandóan hivek maradtak az ágostai hitvalláshoz. De így, két ágba szökkenve is szépen fejlődött, virágzott és gyümölcsözött a reformációnak naggyá,