A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

AZ EGYHÁZKÖZSÉG EGYHÁZI ÉS VILÁGI VEZETŐI - I. Lelkészek

86 amit Weiss azonban visszautasított. Sok éven keresztül a VI szab. kir. város esperese volt. Működése egészen II. József koráig nyúlik, akivel uj korszak nyílt meg hazánk protestáns egyháztörténetében. Meghalt 1789-ben. 20. A lőcsei evangelikus egyház története legújabb fejlődési korszakának első lelkésze volt Herrmann János, akit a lőcseiek kiváló lelki tulajdonságainál fogva rajongó szeretettel vettek körül, amit ő teljes szívből viszonzott is. Herrmann György kassai lelkész fia volt s 1732-ben született Kassán. Anyját gyengéden szerette s hozzá intézett leveleit drága ereklyékként őrizte. 1746-ban az itteni gimnáziumba került. 1750-ben Pozsonyban volt 1754-ben a h<>lmstädti egyetemet látogatta, ahol theologiát, filozofiát, mathematikát s irodalomtörtén 'tet hallgatott korának legkiválóbb tanárainál, itt tanulta az angol s francia nyelvet is. Egy évet Göttingában is töltött, ismereteit folyton gyarapítván anélkül, hogy valaha azokkal kérkedett volna. Bécsben megbetegszik s felgyógyulása után Pozsonyba kerül 1752-ben, ahol magántanitást vállal s 1761-ben Bécsben nevelősködik. Mindjárt a következő évben hívták meg Lőcsére lelkésznek s egyike lőn a legkiválóbb egyházi szónokoknak. Fáradhatatlan buzgósággal működött, prédikációi valódi mintái voltak az egyházi szónoklatnak. Azonban nemcsak theologiai tudományokkal foglalkozott, de szivesen olvasta és tanulmányozta a régi klaszszikusokat is. Főtörekvése volt az egyházi és iskolai intézmények folytonos javítása. Weiss János lelkésztársával egyházi énekeket és imákat gyűjtöttek s ezzel alapját vetették egy uj kitűnő énekeskönyvnek, mely sokáig közhasználatban volt egyházunkban. Ezen énekgyüjteménybe felvett Gellert, Schlegel, Klopstock s Cramer énekeiből is egynehányat, sőt saját egyházi énekeivel is gazdagította a gyűjteményt. Sok üdvös újítást hozott be az egyházba s az iskolába, az utóbbinál nagy súlyt fektetvén alapos és jó tankönyvekre. Tiszteletreméltó, sőt mintaszerű volt Herrmann magánélete és életmódja. Jellemének alapvonásai voltak: a csendes visszavonultság, mértékletesség, szerénység, szorgalom s rendszeretet. Mivelhogy rendkívül szerény volt, senki felett szigorú Ítéletet nem mondott. Ezen jeles tulajdonságainál fogva csakhamar a VI szab. kir. város esperesévé választatott. Rendkívüli munkássága azonban csakhamar alá ásta egészségét, olyannyira, hogy 1796-ban kénytelen volt lelkészi funkciói-