Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

III. FEJEZET. Az iskola viszonya az egyházhoz és államhoz

79 nyos átalakítására fedezetet minden áldozatkézsége mellett sem talált, kénytelen volt a törvényben gyökerező joga alapján az államsegélyt igénybe venni. Ámbár tiem lehet tagadni, hogy ezáltal az egyház autonom jogai némi megszorítást szenvednek, amennyiben nyolc tanárt, habár az iskolafenntartó hatóság aján­latára és felterjesztésére, mégis a miniszter nevezi ki, továbbá, hogy az állami tantervet kell követni s így az intézet indi­viduális fejlődése némileg korlátozva van: mindazáltal a szabad kutatásban nyilatkozó protestáns szellem, mely iskoláinkat kul­turális téren és a hitbuzgóságban a múltban is hatalmas ténye­zőkké tette, intézetünkben ezután is megmarad s úgy a fenntartó hatóság, mint a jelen és jövő tanári testület híven fogja tovább is ápolni, s így főgimnáziumunk mégis elérheti legfőbb célját, hogy egyházunkhoz buzgón ragaszkodó s hazafias érzelmű nemzedékeket neveljen, s mint iskola is, a hasonnemű intézetekkel ne csak sikerrel versenyezzen, hanem a legjelesebbek­kel járjon elől a kulturális küzdőtér mezején. 1 Főgimnáziumunk az államszerződés megkötése óta is fokoza­tos, örvendetes fejlődésen ment át. A szerződésből kifolyólag isko­lánkat évről-évre látogatják mint kiküldött miniszteri biztosok a budapesti tankerületi kir. főigazgatók. Dr Erödi Béla 1893. május 29., 30. napjain végezte az első hivatalos látogatást. Iskolánk elhelyezésére vonatkozó bölcs eszméjéért neki ma is hálásak vagyunk. Az ő nyugalomba vonulása óta Dr Pintér Jenő végzi e fontos kiküldetést, aki 1920. május 20—28. napjain végezte első hivatalos látogatását és azóta is szóval és tettel támogat bennünket igaz magyarlelkű ifjúság nevelésében, mely hivatva lesz országunk épségének visszaszerzésére. A vesztett háború után kitört forradalom eseményeiről is meg kell emlékeznünk, hogy megörökítsük annak a veszélynek képét, mely ekkor iskolánkat fenyegette. Az 1918-ik évnek őszén, mikor végleg eldőlt a háború sorsa és megtudta mindenki, hogy mégis elvesztettük azt, bár vitéz seregeink sehol döntő vereséget nem szenvedtek, a harc­térről visszaözönlő katonaság féktelen követelései folytán kitört a forradalom október 31-ikén és a felbujtottt katonaságnak első aldozata lett a férfiasan helytálló gróf Tisza István. Ebben az időben a szomszédos háztulajdonosokkal már magunknak kellett éjjelre fegyveres őrséget szerveznünk, annyira veszélyeztetve volt a közbiztonság. November 12-én megtartottuk az elrendelt újjá­születési ünnepélyt. Március 15-én a szokásos ünnepély után tartott értekezleten felkértük iskolafenntartó hatóságunkat: gon­doskodjék arról, hogy főgimnáziumunk az Egyház tulajdonában maradjon, mivel aggasztott bennünket az 1919. március 9-én tartott Budapesti Tanári köri ülés, melyen ellenkező állásfogla­lásunk dacára az akkor alakult tanári tömörülés kívánatosnak A tankerületi királyi főigaz­gatók A forradalom kora Batizfalvy 93.

Next

/
Oldalképek
Tartalom