Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

66 ruhafogasának faoldaláról a zöld posztót levágták, a finom vitorlavászon függönyöket leszaggatták. Raboltak itt is, mint mindenütt, ahova szennyes kezük elérhetett. Pusztulás jelölte itt is nyomdokukat. A megszálló oláh század parancsnoka Angyeleszku Tódor kapitány, készségesen bocsátotta embereit rendelkezésre, hogy legalább az udvar szabaduljon meg a vörösök szemétjétől. Ő adta az igazgatónak azt a tanácsot, hogy az intézet katonai beszállásolás alól való mentesítéséért a város katonai parancsnokához, Mardarescu tábornokhoz folyamodjék. Ez meg is történt. A testületnek a maga és a tanulóifjúság nevében benyújtott francia nyelvű folyamodására, a parancsnokló tábornok egyik segédtisztjét azonnal kiküldötte; pár nap múlva végzése is megérkezett, mely „az intézetet vissza akarva adni nemes rendeltetésének, mindennemű katonai szolgáltatás alól felmenti". A megszálló oláh század így még aznap este végleg kivonult intézetünkből. Aug. 7-én — csütörtökön — midőn a nekünk feledhetetlen emlékű Mária Dorothea unokája, József főherceg a megtépett, megalázott, saját fiainak pártossága miatt szenvedő ország rendezéséhez fogott s az új minisztérium megalakult, mondhatatlan örömmel tűzhettük végre ki épületünkre a gyászos emlékű vörös-uralom alatt féltve rejtegetett nemzeti színű lobogónkat.