Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

49 egyszerűbb vagy díszesebb berendezésű legyen-e, vájjon csak egyházi és iskolai célokra fog-e használtatni, vagy pedig az egyház jövedelemszerzés végett egyéb alkalmakra is bérbe fogja adni. A Presbitérium majdnem egyhangúlag azon a nézeten volt, hogy a jövedelmezőség szempontját is figyelembe kell venni, annál is inkább, mert midőn a tervezésnél azt határozták, hogy e terem az első emelet helyett a második és harmadik emeleten helyeztessék el, a harmadik emelet értékes területének elvesztésébe azzal a gondolattal nyugodtak bele, hogy ezáltal a teremmel nagyobb jövedelmet lehet elérni. Elhatározták tehát a díszesebb A sütőutcai gimnáziumi épület kiállítást s a terem márványszinű festését egy olasz mesterre bízták. Abban az időben ezt a termet „márványteremének is nevezték. A terem világítása kérdésében azt határozták szótöbbséggel, hogy gyertyavilágítás helyett a gázt fogják bevezettetni. Mikor az épület elkészült, 1864. szeptember 15-én délelőtt 9 órakor a díszes márványteremben az új gimnáziumot az elöljáróság felavatta a tanuló ifjúság és számos egyháztag jelenlétében.

1 Rövid hálaadó ének elzengése után Lang Mihály főesperes lépett a szószékre s intőleg szólott az ifjúsághoz az 1 A reformátusok az 1863. év őszére készítették el az oroszlánutcai kétemeletes iskolaépületüket, ugyancsak 1863-ban avatták fel a piaristák is a rendházuk udvarán emelt háromemeletes új gimnáziumukat.