Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

XI. FEJEZET. MELLÉKLETEK

236' Ezek közül ugyan némellyek az év folytában részint haza, részint szüleikkel költöztek; részint mindjárt az év kezdetével kimaradtak. Mindazáltal* * E jelentés, mely Kanya írása, nincs befejezve. A papírlap is gyűrött, tintával is le van öntve. (E. L-tár II. d. 6'.) Hivatalos tudósítás a pesti ág. vall. esperességi gyülekezet középtanodájának harmadik és negyedik tanosztályában képzett növendékek haladásáról az 1848,9-ki tanév első felében. A fent érdeklett osztályba rendesen felvétetett 56 tanuló, kik közül az idő viszontagságai miatt hét a félév folytán bizonytalan időre eltávozott. (Ezután következnek az előadott tantárgyak.) II. félév. E félév kezdetével 49 növendék kezdett járni 's szorgalmasan folytatni tanulását. Hanem nemsokára az idő mostohasága miatt kilépett Ferenczy Pál, később Schiller és Thoma. Május elején Blaskovits Kálmán — s végre Confirmatio után Obern és Knöller. így tehát csak 43-an folytatták végig a tanulmányokat, kik közül 23 novitius, 20 veteranus. III. Az első félévi vizsgálatok rendesen tartattak meg febr. 12-től 21-ig és minthogy ez is két héttel volt később mint máskor —, 's Buda ostromlása is két hetet rabolt: ezen okból az iskolai elöljáróság által határoztatott, hogy a másod félévi nyilv. vizsgálatok csak Jul. második felében kezdettessenek meg. Azonban a júliusi zavarok közbejövén a nemes Ekklézsia kivángságára a vizsgálatok minden osztályban külön Jul. 3., 4. és 5-én tartattak meg 's a szokott classificatiók beadattak: azon nyilatkozattal, hogy ha a körülmények engedendik Sept. hó elején megkezdjük a szokott oktatást.* Pest Jul. 5-én 1849. Kanya Pál h. igazgató. * Az egész jelentés külső alakjából is az látszik, hogy sietve készült. 8. Ágai Adolf rajza iskolánk belső életéről. (Utazás Pestről Budapestre. 22. 1.) (A 115. laphoz.) „A felekezeti, községi s állami alsó- és középiskolák között különbség volt talán, de versengés nem. Nagyszüleim előtt csupán az döntött, hogy legközelebb esett hozzánk a Szén-téri (ma Deák-téri) ev. iskola, melyet ezenfölül a közvélekedés mégis csak különbnek vallott valamennyinél. A négy alsóbb tanítóm közül csupán a Balázsovits, Melczér és Stuhlmüller neveire emlékszem még. Lelkiismeretes, derék férfiak valának mind egy szálig. Nevelési és tanítási eszközeik sorában helyet foglalt a suhintó vessző is, de csak a legvégső esetben. A tanító urak még akkor nem voltak idegesek, mi fiuk sem voltunk neurasthenikusak, de kilencven pezsgő vérű gyereket regulában tartani, nagy türelemfogyasztással jár. Tanbetyárságra azonban sohasem vetemedtek. A kicsi fenyítés nem is a hanyag tanulásért, hanem inkább a kötekedő, vagy alattomos, vagy egyébként fegyelemsértő magaviseletért járt. Nem is akadt közöttünk sem öngyilkos, sem olyan őrült vakmerő, hogy a tanító úrra merte volna ráemelni a botját. Az épület három - termébe, a helyiségek elégtelen volta miatt, hat gymnasialis osztály volt beleszorítva. A tanártól jobbra eső padsorokban ültek a noviciusok, balfelől a veteránok. A 3. és 4. osztályban Kanya Pál, az 5. és 6.-ban Teichengräber (Tavasy) Lajos tanított. Különös, hogy míg más iskolában és valamivel később a Németországból idekerült tanítóink