Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése
20 csak ez az egy szó írassék: Fűit; e férfiú is, Horváth Jakab, a néhai nagy jogtudós, 2000 frtot és tekintélyes könyvtárát ajándékozta az iskolának. Az iskola fejlődésének kiindulója Schediusnak 1809. március 5-én az egyházi gyűlésben tartott beszéde, melynek hatása alatt a gyülekezet, ámbár akkor még minden erejét igénybe vette a templomépítés, háromtagú bizottságot küldött ki (br Prónay Sándort, Schwartner Márton és Schedius Lajos egyetemi tanárokat), hogy e bizottság célszerű tanítási rendszert dolgozzon ki s még a templomépítés alatt is, habár kibérelt helyen, az újjászervezett iskola meg is nyittassék. Schedius ekkori beszédéből (Falvay 5. 1.) idézzük a következő részt: „Die Schule ist ein Schirm des Protestantismus und nur der Teuffei kann, nach der Aussprache des grossen Reformators, ein Feind der Schule sein; sie ist eine nothwendige Bedingung des Daseins einer protestantischen Gemeinde, in welcher der Geist Gottes, der Geist der ewigen Liebe wohnet ... So lange aber die Stellung der Hauptfactoren der öffentlichen Erziehung so prekär ist wie bisher — und die Lehrer am Hungertuche nagen — während ihnen die schwierigste Aufgabe aufgebürdet ist, so gehört eine ans Unglaubliche gränzende Selbstverläugnung und Begeisterung von Seite der Lehrer dazu, die Zwecke der Schule im Sinne der gehobenen Unterrichtskunde zu verfolgen. Vor allem müsse man die Lehrer anständig besolden, wenn man gerechterweise an sie Forderungen stellen will. Und können wir unsere Lehrer nicht gehörig salarisieren, so bezeugen wir ihnen wenigstens unsere Achtung für ihr treues Mühewalten in ihrem schwierigen Geschäfte und behandeln wir sie als Ebenbürtige, die, während wir einen Theil unserer Geldkräfte dem Gemeinwohl opfern, sich ganz der Bildung der zukünftigen Gemeinde widmen." Eleinte csak a kántor tanítgatta saját szobájában a gyermekeket vallásra, énekre, írásra, olvasásra. A gyülekezet első kántora volt 1787-ben Daubner András, aki még nem tanított; az ugyanezen évben megválasztott Seyfried Antalnak tették első ízben kötelességévé, hogy a gyermekeket tanítsa is. Ennek halála után Ambrózy Sámuelt választották kántorrá 1794-ben. Ambrózy nem igen érthetett a tanításhoz, mert az 1798. március 8-án tartott gyűlésben Schedius Lajos, a Convent akkori jegyzője, határozottan követelte, hogy az ismét üresedésbe jött kántori állásra csak oly férfiú hívassék meg, aki tanítani is képes legyen. így aztán megválasztották Bogsői Jánost, kinek iskolájában Hamaliar Márton 1798. október 17-én a Canonica Visitatio jegyzőkönyve szerint 20 gyermeket talált. Bogsch 1799-ben leköszönvén, Maloveczky Jánost választották kántorrá, aki a Convent elé órafelosztást is terjesztett, melyet azon hozzáadással hagytak jóvá, hogy az olvasás-, írásés számoláson, a vallás- és énektanításon kívül a hazai történelmet is tanítsa és iskolai szünetekül a vasárnapok szolgáljanak.
