Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VII. FEJEZET. Az iskola vagyona

163 mii-ügyességekre és nyelvekre a külön és magányszaktanítók? stb. Ennek köztudomásra juttatását ezúttal más alkalomra kell lialasztanunk. Mert sok dolog van még, amit tanodai hirlemények utján megpendíteni üdvös volna, de nem lehet és nem is szabad mindent egyszerre tennünk és akarnunk. A pesti gymnasiumnál tápda (alumneum) nincs, pedig illy élelmi segítség a szegényebb tanulókra nézve, vajmi jó volna itt is. Csaknem valamennyi protestáns, különösen ev. hazai intézet bir tápdát kebelében és ennek végtelen jótéteményéről senki előtt sem lehet kétség, kivált ha elgondoljuk, hogy éppen azok szoktak leginkább e jótéteményben részesülni, a kik tanszéki és egyházi, — tehát a legcsekélyebb anyagi kilátású hivatalokra készülni szoktak, és ha ezeknek még kiképeztetésöket is nehezítenők, akkor netalán attól kellene tartanunk, hogy egyház és tanszéki hivatalra nem készülend senki; ennyire összefügg a tápda és a tansegélydíj (stipendium) is, tanodáink sikeres működeimével és a Protestantismus mind anyagi mind szellemi életével. Pestnek már csak azért is jó volna tápdát nyitnia, hogy a fővárosi növendékség tanodánkban még inkább vegyülhetne, szegények gazdagokkal, közellakók és helybeliek távolvidékiekkel; nézetem szerint mindig közszellemüebb azon tanodának hatása, mert sokkal inkább szeme előtt tarthatja az egész haza képét — mint maga is egy egész haza kicsinyben és a köznevelés köz célját, amelly, mint nyilvános intézet, minden rangú, vallású és minden vidékbeli ifjat egyesít kebelében közös tudományi és hazai cél felé. Egyébiránt lehet, hogy idővel Pest is nyitand tanulói tápdát; hogy a felállítandó prot. tudományegyetemnél vagy főoskolánál e jótékony intézet hiányozni nem fog, azt tán már előre is szabad hinnünk és remélnünk!" 1863-ban Batizfalvi István beadványt intézett a Presbyterial Conventhez alumneum felállítása iránt, azzal érvelve, hogy alumneum felállítása által a tanulók létszáma is tetemesen növekednék. A tanulók száma az 1864—65-i iskolai évben 284 volt, 102-vel több, mint az előző évben. A szaporodást részint a Vl-ik osztály felállítása, részint Batizfalvy István tanár konviktusa idézte'elő, mely 50 ifjút táplált. Már az 1863-i kerületi és egyetemes gyűlések alkalmával, látván gimnáziumunk örvendetes fejlődését és célszerű berendezését, a lelkészek, sőt világiak közül is többen úgy nyilatkoztak Batizfalvy, akkori igazgató előtt, hogy gyermekeiket óhajtanák a pesti gimnáziumban taníttatni, de ez az óhajtásuk nem teljesülhet azért, mert a gimnázium mellett nincs élelmező. Ha az egyház bennlakással egybekötött ilyen élelmezőt (convictust) állítan^ fel, ahol gyermekeik kellő fefügyelet alatt volnának, gyermekeiket mindenesetre gimnáziumunkba járatnák. Miután előre látható volt, hogy az egyháznak az építkezés és egyéb kiadások által máris túlterhelt pénztára ily konviktus 12*