Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme
125' épen semmit sem kellene a növendéknek a neveléstanításért, e lelkére való hatásért fizetnie, vagy mindenét a tanítóval, mint lelki szülével megosztania, aminthogy ő is mindenét osztja, azaz minden lelki birtokát kegyeltjével. Ezeknek nyomán kívánatos volna, a tandíjnak vagy egészbeni megszüntetése, vagy pedig a tanítónak legalább az alóli felmentése, miszerint ő felmérhetlen leganyagiatlanabb adományáért, egynehány krajcárnyi vagy egynehány forintnyi fizetést fogadjon el, s fogadja azt el épen a növendék kezéből, akinek lelkébe a magasztos tudományt, a kincsekkincsét oltotta". Ezután a 20. lapon kö2Ü Tavasy a szónok-költészi osztály növendékeinek névsorát ezzel a megjegyzéssel: ,,Ez csak kísérlet. Vagy mind kellene, vagy egy névsor sem." A tanulók neve van itt betűrendben, a kor, vallás, születéshely és szülő jelzésével, majd ez olvasható : ,,A szorgalom és netalán még az erkölcsfokokat is, tisztán nevelési okokból, épen nem javasolhatnám közlendőnek". Ezután kísérletképen közli a szónok-költészosztály tannaplóját (heti órarendjét) és megjegyzi, hogy eltért a zay-ugróczi tantervtől, mert kevesebb órát fordított latinra és szónok-költészettanra, de volt heti 2 óra irály, amiről a tanterv nem is intézkedik, különben azt is írja, hogy az is hibája e tantervnek, hogy a remekírókat nem jelöli ki az egyes évekre és így megeshetik, hogy egy tanuló más iskolába kerülve, ugyanazt az írót kétszer is olvassa, más írót meg sohasem lát. Az évi történet soraiban ezeket az emlékezetre méltó szavakat olvassuk 29. 1.: „Meglehet, hogy ami most jelentékeny, az egészen nyom nélkül enyészend el a jövőben, és meglehet ismét, hogy amit netalán magunk is csak csekélyszerűnek nézünk, épen az fog nyomatékos eredménynek a csírája és elősegítője lehetni." Megemlékszik a majálisról is a 30. lapon: „A májusi közörömnap vagy tanodai kirándulás a szabad természetbe az idén Május 12-ik napjára esett és mint rendesen, úgy ezúttal is, tartatott az a budai hegyekben az u. n. zugligetben két külön fogadói tanyán, amellynek egyikét a leány- és kis figyermek ifjúság lepte el, a másikat a serdültebbek. A tót elemi tanoda külön tartotta májusi örömnapját a pesti városligetben. Ezenkívül, mint különben, úgy az idén is részesültek némelly osztály növendékei külön kirándulásokban is, így meglátogatták a szónokköltészek: az óbudai római romokat és az Attila-sáncokat; — szabad bérci ünnepet ültek a Vajdabércen Budán ; — kirándultak volt Visegrádra ; — a testgyakorlóintézet növendékei pedig majáiisi ünnepet ültek, vagyis inkább mozogva ünnepeltek Május 22-én Palotán, a vasúton rándulván oda, illető tanítójuk Clair Ignác úr vezérlete alatt." Az évi történet, megemlíti azt is, hogy ».az egyes tanárok születésnapja, mint azelőtt, úgy most is kegyeleti ünnepély által szentelteték meg az illető osztályok növendékei által". Az évnek egy fontos eseményéről emlékszik meg a következőkben: 31. I. „Még egy történeti jelentősége intézetünknek,
