Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme
110 Ismét valami hiba van a mi keresztyénségünkben, a protestáns népekében is; ismét reformációra, ismét mennyei világosságra van szükség, mely az elvakult lelkeket új fénnyel töltse be. Hol keressük a baj forrását és hol leljük meg orvosságát? A baj oka ugyanaz, ami a reformáció előtti időben volt. Sokak lelkében ismét emberi tudomány foglalta el az isteni tudomány helyét, sokan ahelyett, hogy a fent levőket keresnék, tekintetüket csak az alant levőkre irányítják. Az emberek egyoldalúan csak az értelmet művelték és elhanyagolták a szívnek, az érzelem világának megfelelő kiművelését. Az anyagias életfelfogás lidércfénye félrevezette az embereket, sokan csak az anyagi javakat ismerték el igazi értéknek és csak azok megszerzésére fordították minden igyekezetüket. Azt gondolom, megközelítem az igazságot, ha azt állítom, hogy napjaink világpusztító háborújának legfőbb és végső okát az anyagi javak túlzott szeretetében találhatjuk meg. S hol van az orvosság mind e bajra? Sehol másutt, mint az igazság megismerésében. Az embereknek ismét reformálniok kell magukat. Reformálniok kell gondolkodásukat, életfelfogásukat, reformálniok kell szívüket. Vissza kell térniök ismét a Szentíráshoz, vissza kell ismét térniök Krisztushoz, a krisztusi igazsághoz, a keresztyén vallás legszebb gondolatához, az istenfiúság eszméjéhez} Ez eszme szerint mint egy mennyei Atyának gyermekei, egymás iránt testvéri szeretettel tartozunk, szeretnünk kell egymást, szeretnünk kell ellenségeinket is, mint magunkat. Mindig szemünk előtt kell tartanunk Krisztus tanítását: Arról ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Ebben a krisztusi igazságban: a felebaráti szeretetben van a mi mai bajainknak egyedüli orvossága". 2 Iskolánk az elmúlt száz év alatt fényben-árnyban egyformán törekedett a legszebb célt, a felebaráti szeretetet megközelíteni és ezt több, kevesebb sikerrel növendékei lelkébe oltani. A tanítás közben a tanárokat is áthatotta a vallásos lelkület, minek külső jele az is, hogy az egész évszázad alatt a tanítást imával kezdtük és végeztük. Ez imák jellemzésére szolgálnak Tavasy szavai: „Minden egyes tanítás rögtönzött buzgó imádsággal szokott kezdetni, s ugyan illyképen végződni is; mert vallástanításnak minden tárgynál kell lennie, nem pedig csak magánál a vallástan előadásánál. A mathesis tanításánál is vallásossá, ellenben a vallástannál is vallástalanná lehet tenni a növendékek lelkét." 3 1 Lásd ugyanezt a gondolatot az 1838-i Schulcomité-határozatban a 111. lapon ! 2 Bereczky Sándornak 1917. október 31-én, a reformáció 400 éves jubileumán mondott beszédéből. 3 Tanodai Hirlemény 1846—47. 18. 1. A mai időkben minden reggel a tanítást a Miatyánkkal kezdjük, melyet mindig egy erre kijelölt evangélikus tanuló mond el és a tanítás végeztével ugyanaz mond egy rövid
