Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

II. A föld, a talaj és a természet életéből

32 GEDULY HENRIK' voltak. De jött az ember. Mély metszéssel, csatornák­kal elvágta azoknak életerét, levezette éltető nedvét, és igy történt meg, hogy a hol azelőtt beláthatatlan lengő náderdő, buzogányos gyékény, káka, zsombék, sás és tőzegalkotó mohok stb. buja tenyészete volt, ott ma gazdagon fizető vetemények, ültetvények, dísz­és gyümölcskertek terülnek el; vagy a hol hajdan lomha tőkések hápogása, zizegő repülése, békasereg ismert lármája zavarta az alkonyat csendjét; a hol mélázó gémek merengtek hosszan féllábon állva talán e boldog élet múlandóságán és a hol egykor duvadak, szegény legények rejtőztek az áruló világosság elől: ott ma fülemile csattog, rigó fütyül, munkások dalol­nak, gépek zakatolnak, gyárak kéményei füstölnek. Emlékezzünk vissza a minden irányban hosszan elnyúló dombhátak és homokbuczkák életére, melyek az egész Nyírségnek oly sajátos felszint kölcsönöznek. Ugy tűnnek azok fel, mint óriás sírmaradványai azon titáni diluvialis háborúságnak, melyet ezen geologiai korszakban a természeti erők vívtak, vidékünk felszí­nét ilyenné alakítván. A nap hevében égő kopár hal­mok sovány gyeppel, tüskés, száraz kórókkal és ezekből származott bozóttal voltak nagy területeken benőve; vagy homokkötő növények ostor formájú indái — mint féltő karok — hálózták be felületüket, hogy a szél ne hordhassa el alóluk a megbízhatatlan, laza talajt. Olyan volt e hullámos vidék, mint az Orinokó melléki fátlan pusztaság — a lyano — Amerikában, csak földalatti üregében lelt enyhe árnyékot a homokszínű ürge, ökörfarkkóró levele alatt hűsölt a lihegő gyík.

Next

/
Oldalképek
Tartalom