Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

V. Királyi hivatalok

159 ökröt, 500—550 kocsi sertést, igen nagyszámú lovat szállitunk a piaczra. Hogy alvidéki táj vagyunk, bizonyítja az, hogy jórészben felvidéktől kell kölcsön kérnünk a lovaink számára való zabot (érkezett összesen 178 kocsi); de bizonyítja az is, hogy fával szintén az erdős-bérczes felvidék lát el (érkezett tűzifa 1000 kocsi 8—9 tonnával, haszonfa 250 kocsi 8—12 tonnával rakva, szén 250—350 kocsi). Az ideszámított áruk között végül igen tekintélyes mennyiséggel szerepel a kő és a petróleum (35—40 kocsi), mig az innen elvitt áruk között nem kis rész jut a gyümölcsféléknek, a gépalkatrészeknek s néhány keresett iparczikknek (gépolaj, téglaipar stb). A személyforgalomban érdekes adatul szolgál a mult évi kimutatás azon tétele, mely szerint az érkezettek és elutazóttak száma majdnem megegyezett egymással (körülbelül 212000) s hogy naponként átlag 300 ember jő, ugyanannyi megy el városunkból. Ez utazások 46%-a a szomszédos forgalomra esik, a mi arról győz meg, hogy városunk a közeli vidéknek nemcsak bevásárlási forrása, hanem elsőrangú fogyasztó piacza is. Azon ut, a melyet a távolsági forgalomban a tőlünk elutazottak tettek meg, összesen 3,869,828 kilométernek felel meg, — vagyis, ha mindez utat egy ember tette volna meg, néhányszor körüljárhatta volna vele a földet. Az utasok az egyes osztályokban következőkép helyezkedtek el, u. m.: az I. osztályban ültek 2273-an, a II. „ „ 37725-en, a III. „ „ 171592-en, vagyis a lll-dik osztályban 80-szor annyian utaztak, mint az I-ben és ötször annyian, mint a II-dikban. Udvari vonatunk, mert a fővonaltól félreesünk, nem volt, az udvar külömben is hazánk keleti részét ritkán keresi fel. De nem volt — hála a Gondviselésnek — semmiféle katasztrófánk sem ez állomáson, — a mit az ily forgalmú