Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

— 42 — sérvén s büntetvén az éjjeli csavargókat s Istent káromlókat, saját hatáskörében a kor kivánalmai szerint átható. A bűnök egyébként, mint másutt, mind közönségesek, főleg azonban a káromkodás, részegség és lopás, melyeknek kevesbitésére, hogy ne mondjam, kiírtasara a lelkész eleget soha sem tehet." Az itt közölt rövid jellemzésből világosan kitűnik hogy a komlósi nép nemcsak számban, nemcsak vagyonilag gyarapodott, hanem közmiveltség tekintetében is egyre emelkedett, mi nagyrészben a volt lelkészek fáradhatlan buzgóságának érdemül tudható be. A lelkészek, mint a lakosok és hivek vezérei, lelkiatyái, nemcsak a templomban, a szent beszédekben és a szentségek kiosztásában érintkeztek a magok hiveivel, hanem otthon is gyakrabban meglátogatván őket s tudakozódván a család szellemi állapota, netáni szükséglete avagy erkölcsi fogyatkozásai felől, a netán tapasztalt durvaságokat gyomlálták, a gonosz indulatuakat dorgálták, a resteket buzdították, a szomorkodókat vigasztalták, a kishitüeket erősítgették, szóval a népnek nemcsak prédikátorai, hanem valósággal hü pásztorai, lelkiorvosai valának. A lelkészek ezen nemes munkájának hatékonyságát nagyban fokozta a községi elöljáróság jóakaratú támogatása, a mi ismét onnan van, hogy abban az időben még nagyon is élénk emlékezetében volt a komlósiaknak a földesurokkal kötött úrbéri szerződésnek első pontja, mely a mint tudjuk, így szól: „Tartoznak, sót arra keményen höteLezik is magokat, hogy Jámbor, Istenfélő jó Gazdákat fognak magokhoz kapcsolni," miből természetszerűen következik, hogy előljárókul is mindenkor jámbor, istenfélő egyéneket választottak, a kik-