Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

is bé helyhezte. E jeles szép pe'ldát követték Boldog emlékezetű M. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond Ur, T. N. Békésmegye Néhai Fő Ispánja Eő kegyelmessége —- T. Barkóczy, Rosti s egyéb kegyes szivü Jó földes Uraságaink. — A Szent Tornyai Puszta ál összvessen 23275 Holdakbul és 67 • öllekbül: ennek nagyobb részét Komlós bírja árendába — de a Szent Tornyai Pusztán kívül birja még Komlós Kaszapert s egyébb Pusztákat is árendába — valamint az egész helység árendába birja önmagát." Az anyagi jóléttel emelkedett egyúttal a nép miveltsége is, minek biztos mérve egyrészt azon körülmény, hogy az imaház időről-időre szűknek bizonyulván, nem egészen egy félszázad alatt háromszor (elsőben 1746-ban, azután 1776-ban s végül 1792—95-ig) kellett építenie Istennek hajlékot, a hol a hivek közös ájtatosságra, Isten dicsőítésére összegyűlhessenek; — másrészt pedig azon tény, hogy míg letelepedésük alkalmával egy tanítója s egy iskolája, addig már Wallaszky Pál lelkész idejében 3 tanítója s 3 iskolája vala az egyháznak, a miről nevezett lelkész emlékirataiban igy olvasunk : „A tanítók a három iskolában az egyre szaporodó számos ifjúsággal saját kötelességüket híven teljesítik. A nagyobb fiuk tanítója a télen 70—80, a kisebbeké 140—150, a leányok, oktatója 200 növendéket számlált. E sokaság oka a tanulásra kedvező alkalomban keresendő. Az bizonyára boldog emlékezetű Markovics Mátyás alesperes és szarvasi lelkész érdeme, ki az öszszes tiszántúli egyházakat oda vitte, hogy a tanítók a község pénztárából fizettessenek, a szülőknek a könyvek beszerzésén kivül mi fizetni való sem maradván.