Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

XI. FEJEZET. A község föld- és természetrajzi viszonyai

— 352 — •I igaz ugyan, hogy ily szempontból tekintve Komlós bizonyos fensikon fekszik, azon ugyanis, mely Szőllos, Kaszaper, Tót-Komlós, Gyulamező határaira s a vásárhelyi tanyák keleti részeire is kiterjed s igaz ugyan, hogy a Komlós határának legdélibb pontján levő, három méter magas Barta-halom, mely nevét ifj. Jankó János szerint, „a szomszédos földek birtokosaitól, a Barta-testvérektől kapta," kezdő pontja azon magaslatok lánczolatának, melyek Pitvaros felé s azon tul a palotai határba húzódnak: mégis mindezen hullámok oly csekély emelkedésüek, hogy a nem szorosan vett földtani munkában, kivált laicus előtt, bizvást rónaság vagy sikság számba mehetnek. A mi pedig a mélyedéseket, voltaképen a határ vízrajzát illeti, Komlós határában az egyedüli mélyebb barázda a Száraz-ér, mely keletről észak-nyugati irányban s nagy kanyarulatokban, részben nehéz kötött fekefcés, részben pedig vizenyős és nádtermő talajon áthaladva, nyugaton a gyulamezei határba lép. E Száraz-érről hystorikus és kulturális szempontból már megemlékeztünk, itt még csak annyit jegyzünk meg, hogy a Száraz-ér medre általában sokkal mélyebb, mint más ereké s igy nagyon valószinü azon állítás igazsága, hogy a komlósiak régibb időkben a Száraz-éren is szállíthattak fát a Marosról. De részint a természetes iszapolás, részint pedig a mezőhegyesi Elővizcsatorna által Battonyánál történt félbeszakittatása következtében vize évről-évre sekélyebb, ugy hogy ma már nemcsak hogy szálfák, de még egy kis lélekvesztő csolnak szállítására sem alkalmas. A Száraz-érnek medrén kivül vannak ugyan még csekélyebb kiterjedésű mélyedések, de ezek miután a nagyon vizes esztendőket kivéve, többnyire szárazak