Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

IX. FEJEZET. Gazdasági ágak

— 235 — a fajok nemességére nézve, itt is haladás mutatkozik. Az állattenyésztés iránti érzéket s hajlamot a komlósiak nemcsak Szent-Andrásról, hanem még a felföldről hozták magokkal s ide jőve eme gazdag alföldi Kanaánba, mely nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is elegendő táplálékot nyújt, bő alkalmuk nyilt az állattenyésztés hasznothozó foglalkozását nagyobb mérvben űzni, s ők azt haszonnal is űzték eleitől fogva. A gazdálkodás ezen ágát a komlósiak egyre fejlesztették s már a mult században annyira vitték, hogy csupán az állattenyésztés oly jövedelmi forrásul szolgált nekik, mely képes volt jóformán egymagában az összes kiadásaikat, az élelmezés, ruházkodás, cselédség s adóból származó költségeiket fedezni s alig volt az egész alföldön oly község, melynek aránylag oly kifejlett állattenyésztése lett volna, mint Komlósnak. Az állattenyésztés azonban virágkorát akkor érte el, akkor állott a legmagasabb fokon, mikor a szenttornyai, kaszaperi s székegyházi pusztákat jutányosán bérelték. Legnagyobb virágzásnak örvendett a szarvasmarha s juhtenyésztés. Ugy Szent-Tornyán, mint- Kaszaperen számtalan gulyáik s juhnyájaik voltak, s itthon is a székegyházi pusztán, meg a községet körülövező közlegelőn nem egy szép tehenet s nem egy szép juhot neveltek fel. A szarvas marhatenyésztésnél egyébként idegen, vagy úgynevezett nyugati faj után nem igen kaptak, hanem a honi magyar fajt tenyésztették, mint a mely faj az alföld gyakran hirtelen változó klimáját jobban kiállja s legelő tekintetében sem oly válogatós, mint a nyugati faj. — A szarvasmarha akképen volt elosztva, hogy itthon, tehát