Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VIII. FEJEZET. Közmivelődési tényezők

— 173 — ok arra, hogy népiskoláink s tanügyünk állapotát a világ Ítélete alá ne bocsássuk. Nem állítják, hogy a mi iskoláink a fejlettség azon fokát elérték már, a hol többé nincsen fejlődés, a hol többé kívánni való nem marad hátra. De azt is nemes Önérzettel elmondhatjuk, hogy Komlós, illetve ottan az ágost. hitv. ev. egyház a tanügy tekintetében nem zárkózott el soha a haladás követelményei elől. Iskoláit időről-időre fejlesztette s az iskolák ügyét, a mint arról a község és az egyház jegyzőkönyvei is tanúskodnak, mindenkor figyelemmel kisérte s egyik legkiválóbb gondjának tekintette. A komlósiak is meg lévén győződve arról, hogy a népiskolákban tétetnek le a jövő számára a legelső alapok, mindjárt ide településök idejében gondoskodtak nemcsak imaházról, de iskoláról is. Az egyház első tanítója Mravih Péter volt, kit még Szent-Andráson választottak volt meg tanítójuknak, s ki velők együtt jött le a komlósi pusztára. Hogy mily gondot fordítottak iskolájukra s különösen arra, hogy ott gyermekeik Isten félelmében, erkölcsös egyháztagokká neveltessenek, annak egyik bizonyítéka az is, hogy egy bizonyos Chrapan nevezetű egyént hívtak volt meg tanítójuknak s ezt lelkészül is akarták felszenteltetni, de kihágó élete miatt azután elbocsátották, valamint szintén hasonló ok miatt 1758-ban Beszterezei Mátyás nevű tanító is hivatalától felfüggesztetett. Emiitett évig, vagyis 1 758-ig mindkét nemű gyermekek egy ugyanazon iskolába jártak. Ekkor azonban az iskolába járó gyermekek, részint azok nagy száma miatt, részint pedig a tanítás s nevelés biztosabb