Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VI. FEJEZET. Emlékezetesebb évek

— 105 — forduló emlékezetére Benyo András és Süveges Anna házastársak költségén egy, Megváltónk arczképével ellátott, diszkötésü emlékkönyv is készíttetett, melybe a kegyes adakozók nevei igtattatnak be. A kedves emlékezetű évet ismét nemsokára szomorú emlékű évek váltották fel, igy az 1848 és 1849-ihi esztendő is fájdalmasan emlékezetes lesz Komlóson. Emlékezetessé teszi e két évet a komlósiak előtt nemcsak azon általános politikai helyzet, melynek ecsetelése a jelen mii keretén kivtil esik, de azon különösen Komlóst érintő körülmény is, hogy ez években is igen sok halottja volt a községnek. Ugyanis 1848-ban a halottak száma 832, s ekkor is a himlő szokatlanul pusztitott, a mennyiben 246 gyermek esett e betegségnek áldozatul. Az utána következett 1849-ik év még felülmúlta elődjét e tekintetben, a mennyiben ekkor a halottak száma 950-re rúgott. Ez évben is eleinte a gyermekek között himlő pusztitott, kioltva 77 gyermek életét, későbben pedig a Jun. 23-ától— Okt. 27-ig pusztitott epemirigy 446 embert döntött a sirba. Az 1851-ik évet feleinlitésre méltóvá teszi azon körülmény, hogy ez évben hasitattak ki a község délkeleti részén az úgynevezett kenderföldek, minden beltelkes ház után 240 O

0 méretvén ki, összesen pedig 237

68

1/no(j hold. Az 1854-ik év nevezetessé lett azáltal, hogy ez évben a község körül létezett úgynevezett „aklok", melyek nemcsak a háziállatok tanyáiul, hanem a szegényebb sorsuak számára lakásokul is szolgáltak s melyek onnan vették nevöket, hogy kerítésük többnyire holmi dudvából, ugy miként az az akloknál szokott lenni, állott, ez évben romboltattak szét.