Bruckner Győző: A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban. Miskolc 1937.

i A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi m eg vil á gí tá sban. 1. A superintendencia (egyházkerület) az ev. egyház önkormány, zatának alapja. — A magyarhoni ev. egyház szervezkedését az 1608. k. e. :I. tc. 2. §-a biztosította, mely lehetővé tette egyúttal önkormányzatának kiépítését. Az önkormányzati élet erősítésére szolgáltak nagyobb területi közigazgatási egységek, superintendenciák; inspektoratusságok és az ezek élén álló superintendensek, inspektorok hivatva voltak a róm. kath. főesperesek és püspökök joghatóságát pótolni. Az ev. hívek az egyház közigazgatását, bíráskodását és jogszolgáltatását teljesen függetleníteni kívánták a jól megszervezett kath. egyház és nevezetesen a kath. püspöki hatalom supremáciájatól. Nem tűrhették többé, hogy a róm. kath. főesperesek és püspökök végezzenek náluk egyházlátogatást, a papavatási jogot is maguknak követelték és székdíjat sem óhajtottak többé fizetni. E függő kérdések rendezését éppen a superintendenciák szervezésével kívánták elérni. 2. A zsolnai zsinat (1610) szervezi az első superintendenciákat. — Fontos egyházvédelmi érdekek vezették az 1610-ben Zsolnára összehívott ev. zsinatot, mikor tíz felsőmagyarországi vármegye (Liptó, Árva, Trencsén, Turóc, Nógrád, Zólyom, Hont, Nyitra és Pozsony) részére három superintendenciát szervezett. A zsolnai zsinat e beosztásának egyházvédelmi szempontokon kívül nemzetiségi érdekeket is figyelembe vett és a Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék területén lévő egyházközségek számára felállította még a pozsonyi és a bányavárosok részére a selmeci inspektoratmst. Ugyancsak külön inspektoratust kaptak még a Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék területén élő magyar ev. hívek is. E három inspektoratus nem rendelkezett azzal az önálló szervezettel, mint a megalkotott három superintendencia, sőt az előbbiek az utóbbiaknak alá is voltak rendelve, de azért bizonyos fokig mégis önálló ev. önkormányzati egyházhatóság számba mentek. A nemzetiségi elkülönítésnek ekkor még nincsen különös jelentősége, mivel a nemzetiségi eszme még nem öltött határozott alakot és a nemzetiségi széttagolás is csak az egyházvédelem érdekét szolgálta.