A Dunaáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület névtára 1929. (Budapst, 1929)

den tevékenység és minden munkásság a háborúval kapcsolatos nagy kérdések helyes megoldására, az áldozatkészség és jótékonyság gyakorlására, az emberbaráti intézmények minél szélesebb alapokon való kiépítésére irányult és összpontosult. És ebből a munkából kivette részét az egyházkerület is, de kivette részét az egyházkerülethez tartozó valamennyi egyházközség, a lelkészek és tanítók is, itthon és a harctéren, buzdítva és lelkesítve a híveket. Az egyházkerület püspöke, D. Baltik Frigyes, mint a Zpevnik-bizottság elnöke, tömegesen küldi a harctérre a háborús imakönyveket, újtestamentumokat és vallásos iratokat ; a lelkészek önként jelentkeznek tábori lelkészi szolgálatra, akik közül többen behívást is nyernek. így a mostani csonka kerülethez jelenleg is hozzátartozó lelkészek közül hosszabb-röviclebb ideig tábori lelkészi szolgálatot teljesítenek : Meskó Károly galgagutai, Horeezky Aladár ősagárdi, Szűcs Sándor magyaróvári, Ottmár Béla legéndi és a már azóta elhúnvt Jeszenszky Károly salgótarjáni lelkészek s többen mások a most megszállás alatt levő területekről. Az itthonmaradt lelkészek buzdítják a harcbamenőket, vigasztalják a gyászolókat, szervezik a helyi jótékonykodó intézményeket, fáradoznak a hadikölcsön-jegyzések körül, amiből az egyházkerület 200.000 a. koronával veszi ki részét. A tanítók nagy része a harctérre megy; „nélkülözhetetlenség" címén csak a hadiszolgálatra alkalmatlanok maradnak itthon, úgyhogy az egyházkerület egyházai tanítók nélkül maradnak s a gyülekezetekben a kántori teendőket egy-egy jobbhangú hivő látja el. Becsületesen kiveszi részét a szent kötelességből mindenki : sehonnan semmi panasz nem érkezik sem lelkészekre, sem tanítókra, sem híveinkre, szolgálják azok bármily nyelven is Istenünket ! Kétévi szünetelés után, 1915 augusztus 26-án újból összejön ülésre Pozsonyba az egyházkerület közgyűlése, amelynek ünnepélyes külsőt kölcsönzött az egy-