A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

bekövetkezett török hódoltság után is, mert az ozmánok a vallási kérdésekkel nem sokat törődtek, nemcsak fenntartotta magát, hanem annyira fel is virágzott, hogy a temesvári róm. katholikusok 1582-ben XIII. Gergely pápához segítségért folyamodtak a terjedő s a r. kath. egyházat végveszélylyel fenyegető lutheránizmus ellen. De a 17. század elején a pusztító török hadjárat csakhamar sírját ásta a szép virágzásnak indult evang. egyháznak A bánsági protestántizmus e holt időszaka nemcsak a passzaroviczi békekötésig tartott, hanem azon túl is, III. Károly és Mária Terézia uralma végéig, mert a »regnum marianum« e helyen is a katholiczizmus megerősítését tűzte ki czéljául. Csak II. József alatt következett be a Bánságban az evangéliumi egyház újból való feléledése, részint a felső megyékből való bevándorlások, részint pedig azon németországi betelepítések által, melyeket II. József a parlagon heverő vidékekre eszközöltetett. — így keletkeztek ezen időszakban a következő egyházközségek : 1782-ben Bánát-Komlóson (megszűnt 1788-ban), 1784-ben Párdányon (megszűnt 1788-ban), ugyancsak 1784-ben Szőlősön (megszűnt 1792-ben), 1786-ban Hittbergen (megszűnt 1800-ban), 1787-ben Lieblingen és Tótaradáczon, 1788-ban Ecskán (megszűnt 1803-ban) és Tót-, most Németsztamorán (megszűnt 1806-ban). — Ezen nyolcz anyaegyház 1782—1791-ig a pest-békési esperesség kötelékébe tartozott s külön dekanatust alkotott. Az 17 91-ki zsinat után új alakulások következtek be. A többi közt a békés-bánáti egyházak elszakadván a pesti esperességtol, külön egyházmegyét alakítottak, melyben a bánsági egyházak 1781—1812-ig mint külön dekanatus és 1813—1835-ig mint külön alesperesség szerepeltek. Ezen időszakban, vagyis míg a bánsági egyházak a békési egyházmegye hatósága alá tartoztak, a Bánság területén a következő új egyházak keletkeztek: 1793-ban Franzfelden, 1800-ban Theésen (megszűnt 1830-ban), 1803-ban Antalfalván, 1807-ben Lajosfalván, 1818-ban Temesbuttyinban, 1818-ban Nagybecskereken, 1824-ben Temesvárott, 1827-ben Mramorákon, í 829-ben Hajdusiczán (most István völgy), 1831-ben Vukován (most Temesvukovár) és 1834-ben Kisszemlakon. A bánsági egyházak a békésiektől való távolságuk miatt már 1823-ban azon fáradoztak, hogy önálló egyházmegyévé alakuljanak, minek 1824-ben a kerületi elnökséghez intézett kérvényükben kifejezést is adtak. E mozgalom azonban egész 1834-ig eredménytelen volt. Ekkor újból folyamodtak a különválásért, mely ügy tárgyaltatván az illetékes forumokon, végre oly megoldást nyert,*! hogy dr. Szeberényi János szuperintendens 1836 január 21 -ki^leiratában kihirdette a bánsági egyházaknak a békésiektől valóf.különválását és önálló egyházmegyévé való alakulását. így a*fennmaradt*!2 bánsági egyházközségül836-ban önálló egyházmegyévé? alakult,ií mely| 1893-ig »bánáti esperesség«.-nek neveztetett, azontúl pedig »bánsági esperesség« nevet viseli.