A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

Az 1862/63-ik iskolai évvel megnyílt egyúttal a tápintézet is, melyben néhány esztendő múlva már 200-nál több tanuló nyert és jelenleg is nyer élelmezést. A fenntartó hatóság a tápintézet czéljaira már 1866. évben örök áron megszerezte a .gimnáziumi épület közvetlen szomszédságában levő házat s ann >k felső emeletét 1672. évben kiépítette. A tápintézeti díjakból a főgimnázium évenként átlag 1000—1200 koronát enged el szegénysorsíi, szorgalmas tanulóknak. Az 1865/6-ik iskolai évvel megnyílt a Vllí-ik osztály s azóta az intézet mint teljes, nyolcz osztályú főgimnázium szolgálja hazánk és protestáns egyházunk kulturális érdekeit. A helytartótanácsnak 1866. évi május hó 20-án kelt rendelete megadta az intézetnek az érettségi vizsgálatok megtartásához a jogot. Minthogy a főgimnázium növendékeinek száma az 1865/6-ik iskolai évben már meghaladta a 300-at s az intézetnek régi épülete, mely különben is nem iskolai czélokra készült, nem felelt meg többé rendeltetésének, a fenntartó hatóság a régi épületnek kibővítését és a kor igényeinek megfelelő átalakítását határozta el. Az 1867/8-ik iskolai év már az új emeletes épületben vette kezdetét. A fenntartó hatóság 1868-ik év augusztus havában az al-reáltanodai tanfolyamot a négy alsóosztályban megszűntette, minthogy anyagi ereje nem volt elegendő arra, hogy mindkét intézetet oly mérvben gyámolítsa, amint azt az előrehaladott kor szelleme megkívánta. 1872-ben a fenntartó hatóság tágas, díszes tornacsarnokot és könyvtári helyiséget építtetett. A főgimnázium gyors fejlődését igazolja azon tény, hogy az 1874/5. iskolai évben, mikor az intézet mint teljes nyolcz osztályú gimnázium még csak tizedik évébe lépett, a beírt tanulók száma már meghaladta a 400-at. Az 1878/79. tanévben a tanulók száma 523- ra emelkedett. Ez volt a tanulóknak legmagasabb létszáma. Azóta csökkent némileg, ami természetes is, mert azon vármegyékben, melyek a tanulók tetemes részét szolgáltatták, az utolsó években új középiskolák létesültek s mert magában Iglón is fiúpolgári iskola keletkezett, mely elvonja az alsóbb Nagy osztályok tanulóinak egyrészét. Az iglói főgimnázium megnyílta óta volt: az 1865/66-tól 1869/70. tanévig átlag 338," 1870/71 — 1879/80. évig 429, 1880/81—1889/90. évig ^457, 1889/90—1899/900. évig 439 tanuló, fontosságú az iskola életében az 1894/5-ik iskolai év. Eddig csupán az iglói egyházközségnek áldozatkészsége tartotta fenn. Ezen áldozatkészség sokáig elegendő volt ahhoz, hogy az intézet lépést tartson a haladó kor igényeinek megfelelő állami iskolákkal. Az utolsó évtizedekben azonban kimerülvén a nemes, de egyenetlen versenyben a fenntartó hatóság erői, az állami tanügy rohamos fejlődésével szemben az intézet külső szervezetében, a tanárok létszámát, javadalmazását, a tanszerekre és könyvtárakra fordítható évi összegeket, az intézeti épületben rendelkezésre álló helyiségeket és azok berendezését illetőleg, stagnationak kellett