A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

mot nyitott Mezőberényben, melyet utóbb 1834-ben anyagi okok miatt Szarvasra telepített. Hogy a fenntartó egyházmegye Mezőberényben nyitotta meg főgimnáziumát, annak egyik oka az ottani lakósság többnyelvűsége, másik oka özvegy gróf Wenckheim Lászlóné, született Rosenfeld Karolina úrnő volt, ki mint hitbuzgó protestáns, élte fogytáig áldozatkészségével támogatta az intézetet. A főgimnázium első igazgatója Skolka András volt, ki alapos tudásával és kedves jellemével az intézetnek jó hírnevét biztosította s vonzó erejét fokozta. Jelesebb tan férfi ai és igazgatói voltak az intézetnek Skolka után Benka Ádám, Jankovich János, Toma>ek Pál, Molitorisz Adolf, Benka György és Szarvasra való áttelepítése után Magda Pál, Vajda Péter, Bloch (Ballagi) Móricz, Peez Gyula, Greguss Ákos, Domanovszky Endre, Haberern Jonatán, Dorner József, Tatay István, Zsilinszky Mihály stb- A gimnázium már Mezőberényben eléggé látogatott volt. Ennek magyárazata abban keresendő, hogy hat évtizeden át volt a mezoberényi s utóbb szarvasi főgimnázium az alföld egyetlen ág. hitv. evang. főgimnáziuma. A fokozódó igényekkel szemben jégverés csapásához hasonló szerencsétlenségnek bizonyult azután a forgalmi pénz értékcsökkenése (devalvatio), mely a főgimnázium fejlődését is hátra vetette. Ekkor a fenntartó egyházmegye a szarvasi nemes földesuraság pártfogásához folyamodott, hol meghallgatásra is talált. A kedvező anyagi kilátások reményében, 183 i-ben Mezőberényből Szarvasra tette át a fenntartó egyházmegye főgimnáziumát. A földesuraság 325 holdat ajánlott föl a fenntartó egyházmegyének, ha főgimnáziumát Szarvasra áthozva a magyar nemzeti művelődés szolgálatában tovább fejleszti. Magát dicsérő nemes tett volt ez különösen a r. kath. földesuraságtól, melyet hálásan örökítenek meg az intézet évkönyvei. Az áttelepítést elősegítette a mellett azon körülmény is, hogy a szarvasi ág. hitv. evang. egyház nagy emeletes iskolai épületét csaknem ingyen átengedte a főgimnáziumnak. Ezt az épületet Tcssedik Sámuel lelkész 1791-ben építette oly központi népiskola czéljaira, melyben a felső osztályokba járók a gyakorlati gazdálkodás és ipar megtanulására is alkalmat nyerjenek. Ez épület 1871—2-ben a tanulók népesedése miatt nagy költséggel átépíttetett s ma is a főgimnázium szolgálatában áll, bár mind inkább érezhető czélszerűtlensége az új építkezés szükségét mind sürgősebbé teszi. Utóbb a nemzetellenes Bach-korszak erőszakos beavatkozásai alatt az egyházmegye gyülekezetei lélekszám arányában megadóztatták magukat (1856) s kötelezvényeiken biztosították a főgimnáziumnak évi segélyezését. így aztán az alapítványi föld jövedelméből, a gyülekezetek évi segélyéből, a tanulók tandíjából és a csekélyke alapítványok kamataiból került ki az a 32—40 ezer koronányi összeg, melyet az iskola évi fenntartása igényelt. Azonban a kor követeléseivel szemben újabban mind ez elégtelennek bizonyult. így a növekvő szükség érzete és testvérig*