Ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes névtára 1891. (Budapest, 1891)

Fő-, közép-, polgári iskolák és árvaházak - II. Dunántúli kerületben 3

izraelita, Grottl Adolf torna, Frühwirth Lajos ének, König Hugó rajz, Christe Ch. V. franczia nyelv. Nyugdíjintézeti elnök: Györik Márton, pénztáros: Harmath Károly tanárok. Az igazgató és Adamis Károly tanár vezetése alatt álló tanulók önsegélyzőintézete áldásos működésének kilenczedik évében 62 tanulót segélyezett az 1889/90. tanévben. Az intézet tőkéje főleg bold. Habermayer Rezső 4000 frt névértékű hagyománya következtében 6455 forintra emelkedett. II. Dunántúli kerületben. 1. Soproni kerületi főtanoda. Alapíttatott 1557-ben szab. kir. Sopron városanak tanácsa által, mely már akkor a polgárság túlnyomó részével együtt a reformátió elveit vallotta. Az intézet a városi tanács kegyurasága alatt állván, minden szükségletei a városi közpénztárból fedeztettek. 1657-ben elhatározta a városi tanács egy második gymnasium szervezését, melynek czélja az indítványozók szerint a magyar nyelvnek gondos ápolása mellett különösen az legyen, „hogy a magyar vidéken, nevezetesen a hódoltságban gyenge lábon álló lelkészi hivatal jobb karba helyeztessék". E tekintetben csakugyan érezhető volt a hiány a hires csepregi főiskolának Nádasdy Ferencz által történt eltörlése következtében. A „magyar iskola" név alatt ismeretes új gymnasium már 1658-ban lépett életbe. Azonban a gyászos emlékezetű 1674-ik év mindkét tanintézetre rámérte a halálos csapást. A régibb iskola épületestől elvétetett az evangélikusoktól. A „magyar iskola" épülete megmaradt ugyan az ev. egyház birtokában, de tanáraikat részint elűzték, részint tétlenségre kárhoztatták. A soproni országgyűlés után az egyház 1682-ben újra megnyitá régi gymnasiumát, még pedig az egykori „magyar iskola" épületében. Állott akkor öt osztályból, ugyanannyi tanár vezérlete alatt. Ez időtől kezdve megszűnt a városi segély is. 1787-ben az intézet lyceummá alakult át s meghonosult a szakrendszer a három felső osztályban. 1853-ban az intézet a dunántúli evang. egyházkerület tulajdonába ment át, egy közte s a soproni gyülekezet közt létrejött szerződés következtében.