Ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes névtára 1891. (Budapest, 1891)

I. Dunáninnenei egyházkerület

I. Dunáninneni egyházkerület. A reformáczió kezdetétől egészen a bécsi békekötésig (1606.) tulajdonképen ennek az országos törvények közé iktatásáig 1608-ik esztendőben, a mostani dunáninneni ág. h. ev. kerület egyházközségeinek superintendensei nem voltak, hanem az egyházak contuberniuinokban, vagyis esperességekben voltak szervezve, melyek élén a róm. kath. archidiakonok által megerősített, vagy egyenesen kinevezett seniorok (vicearchidiakonok, esperesek) álltak, mig a zsolnai, Thurzó György nádor elnöklete alatt 1610. eszt. márcz. 28—30-án tartott zsinaton a tiz felső magyarországi megye számára három superintendens lett megválasztva, úgy mint Trencsén, Árva és Liptómegyék számára Láni Illés bittsei lelkész ; Nyitra, Bars és Pozsony számára Hrochotius Abrahamidesz Izsák, bajmóczi prépost ; végre Turócz, Zólyom, Nógrád és Hont számára Melik Sámuel, breznóbányai lelkész. Minthogy pedig úgy a bányai, Melik Sámuel superintendens kerületében, mint Hrochotius Abrahamidesz Izsákéban több német, ez utóbbiéban több magyarajkú egyház létezett, ezek számára ugyan e zsolnai zsinaton „inspectores" név alatt superintendensi helyettesek választattak meg és pedig a bányai kerület német egyházai számára Mr. Lentzius Pál, selmeczi német lelkész, a pozsony- és nyitramegyei német egyházak számára Mr. Heuchelin Simon, pozsonyi német lelkész és az ugyanazon területen létező magyar egyházak számára Kürti István, szeredi lelkész. Ez így tartott egészen a Lipót-Szelepcsényi-féle üldözésekig, midőn 1673 körül ezen ág. h. ev. egyházak erőszakkal elnyomattak. Az 1681. évi soproni országgyűlés után feléledt sok egyház, de ezek is az úgynevezett articularis és egyes udvari egyházak kivételével ismét elnyomattak. A Rákóczi Ferencz-féle forradalomban 1705 körül ismét sok elnyomott egyház feléledt