Ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes névtára 1880. (Budapest, 1880)

IY. Tiszai Superintendentia. Magyarországon a reformatio legkorábban kezdett terjedni a mostani tiszai kerületben, nevezetesen a Szepességen és Sárosban. Már az ágostai gyűlés előtt ennek szellemében működtek Preissner Tamás Késmárkon, Henkel János és Bogner Bertalan Lőcsén, Lang Esaias Bártfán, Serpilius Lőrincz Bélán. 1539. fenállott a hires bártfai evang főiskola Stockei Lénárd igazgatása alatt. 1549. eszt. a bat sz. k. város benyújtotta I. Ferdinand királynak a maga bitvallását Egész a XVII. századig az egyházak az esperesek igazgatása alatt állottak s egymástól függetlenül működtek. Az 1614. eszt. tartott szepesvárallyai zsinaton azután megválasztattak az első Superintendensek, még pedig a sz. k. városok számára Zabeler Péter lőcsei, a többi egyházak számára pedig Xilander István szepesvárallyai lelkészek személyében. Xilander halála után, ki egyébiránt egyetlen egy egyént sem szentelt fel papnak, ezen utóbbi Superintendensi állomás beszüntettetett. A tiz éves üldözés a tiszai kerületi egyházakra is nyomasztólag nehezedett s számos virágzó egyház létezni megszűnt. Ekkor az egész hazában egyetlen egy evang. Superintendens volt a tiszai kerületi Zabeler Jakab, ki azonban szintén kénytelen volt lelkészi állomását elhagyni s mint bujdosó csak titkon erdőkben folyamok mellett szentelt papi pályára egyéneket még a dunántuli egyházak számára is. Az üldözés szüntével 1704. eszt. a gömöri, kishonti, tornai, borsodi, hevesi és külső szolnoki egyházak számára megválasztatott Superintendensnek Bodó András, majd Sárosi János, ezután Antoni Sámuel, a 6 sz. kir. városok tovább is a magok külön Superiutendense alatt maradván. III. Károlynak 1734. eszt. rendelete folytán csak négy Superintendens engedélyeztetvén, a 6. szabad királyi városi superintendensi hivatal be lett szüntetve ; de hogy az érdekeknek mégis elég téve legyen, 1743. eszt. létesült az úgynevezett dobsinai egyesség, mely azt rendelte, hogy ezóta felváltva