Groó Gyula: A Szentírás - Evangélikus vallástanítási tankönyv középiskolák VII. osztálya számára (Győr, 1945)
II. A szentírásbeli kinyilatkoztatás története - A) Isten ígéretének útja a választott nép történetében
3a állítja a tábor közepén. Aki hittel a kígyóra tekint, meggyógyul. Az érckígyó felemeltetésében Jézus az ő bűntől szabadító, gyógyító kereszthalálának előképét látta (János 3, 14). Jézusról jövendői az ígéret földjének kapujában Izraelt megáldó Bálám próféta is, a „megnyílt szemű ember“ (IV. Mózes 22—24). A vándorlás színhelye a Sinai félsziget s attól keletre az arab sivatag (1. a térképet). A pusztai vándorlás eseményeiről, a törvények részletezéséről Mózes III—V. könyvei tájékoztatnak. Közülök kiemelkedik az V. könyv, amely körülbelül úgy viszonylik a többihez, mint János evangéliuma a másik három evangéliumhoz. Történeti anyagot alig tartalmaz. E helyett nagyfontosságú elvi megállapításokat. A törvény lényegét az 1. parancsolatban foglalja. össze. Egy az Isten! Ezért kell kerülni minden pogány szokást, a pogányokkal való minden keveredést. Ezért követeli a törvény (12. rész) ’az áldozati istentiszteletnek csak egy, középponti helyen való végzését. Ezért kell szigorúan különbséget tenni az egy Isten prófétái és a hamis próféták között, s az utóbbiakat halállal büntetni. (1, 3; 17—18. részek.) Ezért kell a nép erkölcsi életét megtisztítani (14; 19—26. részek). Ez az Isten, aki mindezeket követeli, az Izrael Istene, egyúttal a népek Istene is, az egyetlen Isten (2, 24; 3. 2). Féltőn szerető Isten Ö, aki viszont- szeretetet követel választott népétől. A törvény megőrzése és megtartása legyen a nép legfontosabb feladata, mert egyedül a törvény tarthatja meg a nép életét. — II. Királyok 22-ben szó van egy törvénykönyv megtalálásáról, amelynek alapján Jósiás király széleskörű reformációt hajt végre. Ez a megtalált könyv valószínűleg Mózes V. könyve, a Deuteronomium, volt. b) A választott nép nevelése. 11. §. Az ígéret földjén. Baal, vagy Jahve. 01 v. Józsue 1—4; 6—7; 23—24; Bírák 1—2; 5—7; Ruth 1; 4, 17—25; Zsidók 4; 8. 1. Isten megtartja népének adott második ígéretét is: kezükbe adja az ígéret földjét. (Józsue 2Í, 43—45.) Negyven évi pusztai vándorlás után kihal a zúgolódó nemzedék, meghal Mózes is. A nép új vezére Józsue. A honfoglalás igazi végrehajtója azonban Isten maga. (v. ö. Jerikó elfoglalása.) Sok véres csatában előttük jár és parancsot ad az ott talált lakosság ki-, irtására, illetőleg elűzésére. (V. Mózes 7. r.l) így akarja megóvni választott népét a pogányságtól. A történelemformáló Isten kemény kezét szemlélhetjük itt. E pogány‘népek bűneinek mértéke betelt, ezért végrehajtja rajtuk az ítéletet. (Józsue 11, 20.) Józsue látja az új föld új isteneinek kísértő veszedelmét. Halála előtt összegyűjti népét s utolsó országgyűlésén megrendítő végrendelkezésében Jahvehoz való hűségre inti. népét (Józsue 23, 11—13). 2. Józsue aggodalmai beteljesültek: az őslakóktól való szigorú elkülönülést, már Józsue életében megszegték, még inkább halála után. Az egységes vezetés nélkül harcoló törzsek megegyezéses békét kötnek a kanaanitákkal (Bírák 1, 21—36). Ezzel megszegik Istennek velük kötött szövetségét s haragját vonják
