Botta István: Keresztyén hit és élet - Hittankönyv a gimnáziumok III. osztályának evangélikus tanulói számára (1949)

I. rész: A keresztyén tanítás alapja

4

Istenétől és önmagában bizonytalan útmutatóvá vált, tévelygővé lett. Ennek a kiáltó bizonysága a vallások történetében megtalálható sok vallási és erkölcsi tévelygés, mellyel Isten képét meghamisították és Isten akaratától eltértek. (Róma 1,18—32.)

Az egyetemes kinyilatkoztatással azonban Isten mégis megjelent valamit az embernek. Megjelenti a bűn elleni haragját ás azt, hogy az ember a bűn miatt menthetetlen) elveszett ember. (Róma 1J8—20.)

Az ember nem élhet Isten nélkül. Isten a maga számára teremtette a világot és az embert (Róma 11,36.), azért nélküle a világnak és az embernek sem értelme, sem létjogosultsága nincsen. A teremtmény nem élhet a Teremtő nélkül. Ennek bizonysága az, hogy nincsen nép vallás nélkül.

Az egyház tanítása szerint Isten nélkül az ember élete hiábavaló, értelmetlen és céltalan. A Szentírásban erről szól a Prédikátor könyve. A teremtett emberről csak a Teremtő Isten mondhatja meg, hogy miért és mire teremtette, tehát, hogy kicsoda az ember, mi az élete értelme és célja. Isten nélkül az ember sötétségben él.

Az egyház tanítása szerint Isten nélkül az ember élete nemcsak hiábavaló, hanem halálraszánt élet. Ha az ember Istentől, élete forrásától elszakad, sorsa menthetetlenül a a halál. Az ember élete úgy függ Istennel való kapcsolatától, mint a szőlővessző élete a szőlőtőkétől. Ha lemetszik, elszárad. És ezt ismerte meg az ember az egyetemes kinyilatkoztatásból, hogy sorsa Isten haragja alatt bűnei miatt menthetetlenül a halál.

Isten kinyilatkoztatása Igéjében: különös kinyilatkoztatás.

Isten a bűnös embert nem akarta haragjával örök kárhozatra taszítani és nem akarta, hogy bűneiben menthetetlenül elvesszen. Isten azt akarja, hogy az ember üdvözöljön, az Ö ismeretére és a vele való életközösségre eljusson. (I. Tim. 2,4.) Isten ennek a tervének végrehajtásában kettős munkát végzett: megismertette önmagát és megszabadította az embert bűnéből, mert a szent Isten a bűnös emberrel nem lép közösségre. Ezt a munkát Isten igéjének kinyilatkoztatásával végezte. Istennek Igéjében való> kinyilatkoztatását nevezzük különös kinyilatkoztatásnak.

A kinyilatkoztatás tehát kettős dolgot jelöl: jelöli egyrészt Istennek azt a munkáját, mellyel önmagát megismer- leli az emberrel és másrészt azt a cselekedetét,. mellyel a bűnös embert megmenti. Tehát nem pusztán szó. vagy beszéd, hanem cselekedet. Isten a kinyilatkoztatásban tehát nem pusztán beszél az emberhez, hanem cselekszik az-